Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A vastag rojtú berlinerkendőt vállra terítették, a mellen keresztbe vették, majd hátul derékon megkötötték. A kötőjére színes szalagot nem tettek. Ez a kendő az 50es évek végén ment ki a. divatból. Pruszlik A hétköznapi és az ünnepi öltözethez egyaránt hozzátartozott ez a ruhadarab. Anyagának, színének a felsőszoknyáéval kellett egyeznie. így készülhetett selyemből, kasmírból, bársonyból, delénbői, atlaszselyemből, styefán szövetből stb. A pruszlik ujjnélküli, testhez simuló, derékig érő, a nyakánál erősen mélyített felsőruha. Elöl nyitott, 6—8 kapoccsal záródik. Díszítés csak az ünnepi pruszlikra került. A hátán a varrásra ,,V"-alakban üzletben méterben kapható széles blizkács díszt tettek. Az alján hátul két kis fodor volt, melyet haluskának neveztek. A pruszlik elejére díszítést nem tettek. Az opleckora vett pruszlikban csak a faluba lehetett elmenni, meleg nyári napokon. Ha városba, közönséges vasárnap templomba indultak, hosszanti irányban öszszetekert vállkendőt illett alája venni. A hátul blizkáccsal díszített pruszlikra is vállkendőt vettek, ha templomba, városba mentek. A negyvenes évektől, amikor a vállkendők viselésének divatja háttérbe szorult, a fiatalabb asszonyok is blúzt vettek a pruszlikra, ha elindultak otthonról. A pruszlik összeállítása, varrása nagyobb kézügyességet, szakmai ismeretet nem igényelt, ezért legtöbben saját maguk készítették el. A hátán lévő blizkács felerősítését inkább varróasszonyokra bízták. A pruszlikok és felsőszoknyák száma a legtöbb esetben megegyezett. Vizitke Az 1930-as évekig, ősztől tavaszig, a nők öltözetének tartozéka volt a vizitke. A yizitke hosszú ujjú, testhez álló, derékig érő kabatféle. Az eleje nyitott, patenttal záródik. A vizitke széleit, ujjának végeit széles fekete bársony szegéllyel díszítették. A szegély fölé gyári fűzésü, méterben kapható apró gyöngysort varrtak (9. kép). Az ehhez a viseletcsoporthoz tartozó Terény községben ráncos vízitkét hordtak. A..YÍzitke alsó része — a felsőrésszel egyező anyagból — külön darabból készült. A két darabot a mell magasságában varrták össze. Az összevarrásnál — elöl és hátul — apró hajtásokkal ráncolták össze az anyagot. A vizitke szélét régebben a terényiek is széles fekete bársonycsíkkal szegték, de az 1940-es évektől keskeny hímzett gyári szalagot (récét) használnak helyette. A ráncos vizitke kialakulásának történeti múltjáról adatközlőink semmit nem tudtak mondani. Emlékezet szerint a századforduló táján is azonos szabású vizitkót hordtak. Á vizitke készítésére legjobban az atlaszselymet és a csíkos styefán szövetet kedvelték, amelyet flanellel béleltek, összeállítása, varrása nagy szakértelmet igényelt, azért elkészítésére kevesen vállalkoztak. Az adatközlők visszaemlékezése szerint Szügy, Patvarc, Ipolyszög, Csesztve lakói balassagyarmati varrónőknél redelték meg a vizitke varrását. Két varrónő is dolgozott Balassagyarmaton, akik a hozzájuk vitt anyagból vizitkét is készítettek. Terényben néhány idősebb asszony emlékezett arra, hogy az első világháború előtt egy galgagutai varrónő jött férjhez a faluba, és ő kezdte varrni a ráncos vizitkéket. Később is élt a faluban egy varróasszony, aki vizitke készítésre is vállalkozott, de többen innen is Balassagyarmatra vitték a vizitkének vásárolt anyagukat megvarratni. A városi varrónő, természetesen a megrendelő ízlése, igénye szerint varrta meg a vizitkét. ; Az atlaszselyemből egy, a styefánszövetből 4—5 darab vizitkét is varrattak ma45