Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: A Mikszáth-család

ban. Apám nagyon jó tanuló volt, mindig heccelték is a nagyapát, hogy te Béla, mért megy a te fiad minden évben más gimnáziumba, mert mindenütt megbukik ? Áh, dehogy bukik meg. Fogadásom van, hogy úgy tanul, akárhová menjen is, mindenütt tiszta jeles lesz, és ez így is volt. A papa jogász lett, ügyvédi vizsgát tett és bekerült az Igazságügyi Minisztériumba, ott volt élete végéig. Államtitkár volt. Amikor szélütést kapott, otthon ápolták, ez sok pénzbe került, de gazdag volt mind a két földbirtokos család. Állandó masszőr járt hozzá, fürdették, 10 évig tudták tartani ilyen állapotban, kitűnően összeszedte magát, az esze mindig is kiváló volt, csak a keze meg az egyik lába nem. A Mester utca l-ben laktunk, ott a Körút sarkán van az a ház. Szép lakás volt, de tulajdonképpen csak ötszobás, a szobák azonban nagyok, akkorák mint kétszer a mostaniak. A család egy ismerőse építtette, városi ház volt. Minden barátjának azt mondta ez az építész, hogy az lesz amit akartok, oda lesz az ajtó vagy az ablak ahová akarjátok. így ez a lakás nemcsak szép volt, de jó is lett. Hosszú előszobája volt, 17 méteres. A személyzet teljesen odavolt, amikor azt kefélni kellett. A szüleim hálószobája után jött egy csupa üveg sarokszalon, úgy építve, hogy a főútra és a Mester utcára is néztek az ablakai. Ez volt a Mamának a télikertje is, egész télen virágban állt, minden héten cserélték a virágokat a virágkereskedésből. A szalon után egy férfiszoba következett. Ez a Papám rezidenciája volt, ha jöttek hozzá hivatalosan vagy barátian, itt fogadta a vendégeit. Nagyon szerette a szép szőnyegeket, sok értékes, régi keleti szőnyegünk volt. Ebben a szobában a karfa nélküli fotelok mindegyike egy ilyen keleti szőnyeggel volt letakarva, ez volt a huzat és a dísz is. Állt itt ebben a szobában egy óriási könyvszekrény is. Benne minden író összes munkái, rengeteg Jókai, Herczeg Ferenc. Utóbbi járt is nálunk, ebédre volt hivatalos, jó írónak tartottam, nekem legalábbis tetszett, a „Gyurkovics-lányok" különösen, hisz fiatal voltam és szerelmes. A magyar írók mellett az összes klasszikus, angol, francia, orosz regények, és persze Mikszáth is volt abban a könyvtárban. A Papa általában úgy vásárolta a könyveket, hogy a hivatalba bejártak különféle könyvügynökök és ajánlották, ő meg kifizette és csak hazaküldette a könyveket. Olvasni nem túl gyakran ért rá, a Mama viszont annál többet olvasott. A férfiszoba után egy óriási ebédlő következett, amiben ennek a most is itt látható nagy asztalnak a helye volt. Ez egy negyvenszemélyes asztal, ha kihúzzák, és minden pótlábát berakják. A Papa a Gyermekvédő Ligának a másodelnöke volt, ha jól emlékszem Teleki gróf volt az első. De sokszor tartották a Gyermekvédő Liga üléseit ennél az asztalnál. A leányszoba a mi birodalmunk volt a húgommal. Hárman voltunk testvérek. Én voltam a legidősebb, 1892-ben születtem. A legkisebb, az Ilus, akkor született, mikor mi ketten már nyolc illetve hatévesek voltunk az öcsémmel. A leányszoba bútorát cseresznyefából csináltatták. Nem hagyományosan fehér volt a berendezés, hanem világos sárga, minden liliomokkal díszített. Úgy volt, hogy ezt a bútort én kapom meg, ha férjhez megyek, de meguntam, hát a húgomé lett. A szobákon kívül konyha és cselédszoba tartozott még a lakáshoz, ahol is egy öreg szakácsné és két szobalány lakott. Az első szobalány felszolgált, a másik olyan tanuló féle, törölgetett mosogatás után, meg takarított. A személyzethez tartozott még a kisasszony is a gyerekek mellett, vagyis mimellettünk. A nevelőnőket mindig hozatták. Először Németországból, mert németül tanultunk, aztán Franciaországból 410