Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban
olyannak kell lennie, hogy a hajón Moszkvához közeledők számára megragadó élményt nyújtson, hogy az épület messziről előtűnjön (!) és a partraszállás perceit ünneppé avassa". Az építész „a parton hosszan elnyúló árkádos épületet valósít meg magas toronnyal, amelyről a vörös csillag már messziről int a közeledő felé." Ez a tervezési módszer nem jelenti a pénztárfülke előtti tér helyszükséglete mórlegelésének mellőzését, de a „szocialista építész az egyes részszempontokat a döntő szempontnak a társadalmi eszmei szempontnak veti alá." 89 Ez a társadalmi eszmei szempont az „újváros-építés" egészét áthatja és a követelmény szintjén fogalmazza meg „egy boldog felszabadult emberi méltóságot képviselő világ" megjelenését. 90 Az „ötvenes évek" városépítési tervezései Saád 91 értékelése szerint : a „szocialista újváros tervezést meghatározó tervezői elvek, értékek és attitűdök alapja az állami mindenhatóság militáns kiterjesztéséhez nagy reményeket fűző avantgárdé városépítés-szemlélet", amely Mumford várostervezés-tipológiájában az „utópista" és „technokrata" tervezés sajátságait egyesíti. 92 Azonban az „újvárosépítés (városalapítás) során az utópista-technokrata" elképzelések nem válhattak valósággá — folytatja a cikk szerzője, mert a „megfogalmazott" 2 fő (1 ideológiai és 1 gyakorlati) követelmény érvényesítése meggátolta. Az ideológiai kritérium a szovjet példára támaszkodó „szocialista realizmus" kötelezettsége, ami az építészetben a „két pólusos" szerkesztésben (a mumfordi tipológiában: autoritárius tervezés) reprezentálódik. A másik fő akadályozó tényező pedig a praxis felől a „költségminimalizálás" kötelme volt. 93 Magunk részéről az 1 axisra történő struktúraszervezés ellenére Sztalinváros tervezését és építését az „ideális" várostervezés átfogó kategóriája alá sorolnánk. (Nem tagadva meg tőle az utópikus és autoritáriánus vonásokat sem.) Ui. a „két pólusos" szerkesztés csak 1 (bár lényeges) szegmentuma a Sztalinvárosi koncepció egészének. Weinernek magának az elképzeléseit „teoretikusan" megalapozó 3 pontban összegzett megállapításai és az egész írás szelleme az, ami alapján a fenti kategóriába sorolhatjuk. Weiner többek között leszögezi 9 * : 1. „ . . . a szocialista rend demokratizmusa nyilvánul meg abban, hogy a város minden része azonos minőségű.'''' 2. „A szocialista város és szocialista ipartelep egy szerves egység két pólusa". (Ez elsődlegesen formai jellemző. 95 A ,, . . . városcentrum és az üzem főbejárata közvetlen vonatkozásban kell, hogy álljon egymással." 3. „A szocialista városok szerkezeti felépítésükben és építészeti megoldásokban alkalmassá kell tegyék a várost a közélet minden megnyilvánulása részére az egyedi családi élettől kezdve az egész társadalmat összefogó legnagyobb demonstratív megnyilvánulásokig . . ." (Kiemelések tőlem — P. E.) A dolgok végső summázata: pártunk bölcs vezetésével és irányításával — és természetesen a „Nagy Szovjetunió segítségével" — a „szocialista gyár, szocialista város, szocialista ember és a BÉKE épül Sztalinvárosban." 96 íme az „újvárosépítés" módszerében manifesztálódott Szocialista Város mint a „mennyei város" szekularizált földi mása 1951-ben a Duna mentén. 389
