Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

igazgatóság kezére játszani az ajánlóívemen szereplő hűséges és lelkes szociáldemokratákat és demokratikus polgárokat. Nem akartam a hatalom bosszújának és gyűlöletének kiszolgáltatni azokat, akik bátran mellém állottak. A szociáldemokrata párt a szegény emberek pártja, nem tudja kártalanítani azokat, akiket a bánya és a hatóság gyűlöletes terrorja kenyértelenné tett volna. Ajánlási íveim a közigazgatási hatóság és a bányaigazgatóság kezében a feketelisták szerepét töltötték volna be. Ezt nem akartam, lelkiismeretem szavára hallgatva inkább visszaléptem a jelöltségtől, abban a hitben és meggyőződésben, hogy Salgótarján népe mégis csak azért is szociáldemokrata marad . . ."

6Э Az 1926-os választásokkal foglalkozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1928. január 6—7—8-án megrendezett XXV. pártgyűlése is. Ezen a kongresszuson a megyéből csak a salgótarjáni pártszervezet képviseltette magát. Fodor József a bányász szakszervezet titkára foglalkozott az 1926-os választások szociáldemokrata vereségével a salgótarjáni kerület vonatkozásában. Mint elmondta, Salgótarjánban, ha megtudták, hogy a szociáldemokrata párt ajánlóívét valaki aláírta, az elé odatették az Egységes Párt ajánlási ívét. A céljuk ezzel kettős volt: megbüntessék a munkást a dupla aláírásért, vagy a szociáldemokrata párt ajánlási ívét tegyék lehetetlenné. A másik ki nem mondott cél az volt, hogy az egységes párt kebelébe „beterrorizálják" a munkásokat. ,,A salgótarjáni szénmedence körüli bányamunkásokra feküdtek rá legjobban. A képviselőválasztások alkalmával mindent elkövettek, hogy a bányamunkások gondolata szabadon meg ne nyilvánulhasson. Először az aláíróktól követeltek igazolást. Azután azt kifogásolták, hogy mi nem gyűjthetünk aláírást, mert nem ott lakunk, hogy szerezzünk az ott lakóknak igazolványokat. . ."

60 Mindezeken túlmenően az 1926-os választások idejére — 1922-höz viszonyítva — csaknem felére csökkent a szociáldemokrata befolyás, szűkült vonzáskörzete, megcsappant a párttagok létszáma — egyrészt a kivált baloldal, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt három szervezetének kiépülése és megnövekedett politikai hatóköre miatt, másrészt létrejött a Salgótarjáni Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetsége, mely szintén apasztotta az MSZDP szervezeti és politikai befolyását, — a szociáldemokrata párt ereje valóban kevés volt ahhoz, hogy a választások idején megfelelő létszámú ajánlási ívet hozzon össze. Az ajánlási íveken szereplő 2700 aláírás csak mintegy 53%-a az 1922-es országgyűlési kép viselői választásokon leadott szociáldemokrata szavazatoknak a salgótarjáni kerületben. A Bányamunkás с lap értesülése szerint Csóka Vendel az egyik vezetőségi ülésen úgy nyilatkozott, hogy „A szociáldemokrata párt kizárt bennünket, így mi nem is támogathatjuk őket, hanem arra kell törekedni, hogy egy pártonkívüli jelöltet állítsunk, de miután soraink között nincsen megfelelő ember, hagyjuk függőben a kérdést . . ." Az ülés egyik felszólalója állítólag azt ajánlotta, hogy „egyesüljenek Vágiékkal." Csóka ezt a javaslatot kategorikusan visszautasította mondván, ,,hogy szabad ilyesmire még csak gondolni is, hisz akkor a hatóság azonnal közénk csap."

71 A szociáldemokrata párt választási küzdelmét a salgótarjáni kerületben nem támogatták a Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagjai és politikai hívei sem. A választások idején, ha lehetett, még szűkebb keretek közé szorították a szociáldemokrata pártszervezetek működési területét. A hatóságok a párt gyűléseit sem engedélyezték megtartani, mert „politikai kérdéseknek nyilvános gyűléseken való tárgyalása a dolgozó munkásság hangulatának fölösleges fölizgatását eredményezné "

72 Végeredményben a képviselő-választás a szociáldemokrata párt helyi szervezetei351