Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

nap vitték az íveket a kerület székhelyére jelentve, hogy a községből 99% aláírt. így történt, hogy mire az ajánlási íveket be kellett nyújtani, a választói névjegyzékben szereplő 15 ezer név közül 14 500 a hivatalos jelölt ajánlási ívén szerepelt. Az ellenzéki jelölt is összegyűjtött 5—6 ezer aláírást. Amikor az ajánlási íveket be kellett nyújtani, az előző gyakorlat szerint ismét a hivatalos jelölt megbízottai lettek az elsők. Érkezési sorrendben először is a kormánypárti ajánlási íveket vizsgálta felül a választási biztos és csak utána nézte át az ellenzék ajánlási ívét. Összehasonlította a két ívet. Az ellenzéki ajánlók közül azokat, akik a kormánypárti íveken is szerepeltek, egyszerűen kihúzta. Gyanús esetben mindkettőt érvénytelenítette. A döntés nem volt kétséges. A hivatalos jelölt ajánlásait 7—8 ezer érvényes aláírással elfogadta, míg az ellenzéki jelöltet 3—400 aláírás pótlására utasította. Az ellenzék a pótlásokra előre visszatartott vagy 2000 aláírást s azt rögtön be is nyújtotta. Csakhogy ezek az emberek is ott szerepeltek a kormánypárti ajánlási íveken és így az ellenzék jelöltje azon okból, hogy a kellő számú aláírást megszerezni nem tudta, a választásból kiesett. A hivatalos jelölt egyhangú mandátumhoz jutott.

63 Az 1926-os nemzetgyűlési képviselői választásokra a szociáldemokrata pártszervezetek szervezetileg visszaestek. A salgótarjáni pártszervezet taglétszáma az 1925-ös 152 főről 98 főre esett vissza s a Népszava előfizetőinek száma 80 volt.

64 Annak ellenére, hogy Salgótarjánban a párttitkár a párt fizetett alkalmazottja volt, 1926-ban csak januárban és márciusban érte el a tagságnál, hogy fizessen pártadót. Karancsalja és Lapujtő pedig 1926-ban nem fizetett be a központba párttagsági hozzájárulást.

63 A salgótarjáni kerületben a szociáldemokrata párt taglétszámának és tömegbefolyásának csökkenésére és annak okára Deutscher Károly salgótarjáni küldött felszólalásában a párt 1926. október 31.—november 1—2-án megtartott országos gyűlésén utalt. Elmondta, hogy az 1922-es „választások után a reakció úgy ráült a munkásságra, hogy különösen a vidéken, a falvakban alig lehetett mozdulni. Rettenetes üldözések nyilvánultak meg a falvakban. A Népszavát előfizetni nem lehetett a perifériákon, mert aki hozatni merte a Népszavát, azt nem ugyan erre hivatkozással, de mindig találtak rá indokot, hogy az illetőt megbüntessék. Pártszervezetet nem lehetett alakítani sehol, helyiséget nem találnak. Mert ha valamelyik kocsmáros ki is adná a helyiségót, ott már veszélyben van az italmérés ..." Kongresszusi felszólalásában visszautalt az 1922-es választásokra, amikor is kb. 13 000 választó volt a salgótarjáni kerületben s ez a szám az új választói törvény megalkotásával 9532 választó jogosultra csökkent. Salgótarján városban a 18—19 000 lakos közül mindössze 3888 a szavazásra jogosultak száma.

66 Az 1926-os választások idején a kormánypárt hivatalos jelöltjének, dr. Sztranyavszky Sándornak — aki 1922—1926-ig Nógrád vármegye főispánja volt — a hivatalos szervek nem mulasztották el kiemelni érdemeit. „ . . . igen jelentős eredményeket ért el a vármegye gazdasági, társadalmi konszolidációjában. . . különösen nagy ambícióval szervezte meg a polgári társadalmat a szociáldemokráciával szemben . . . arra törekedvén, . . . hogy magát a munkásságot vezesse vissza a hazafias gondolkodáshoz A salgótarjáni és e környéki munkásságot annyira megnyerte magának, hogy ennek következménye lett az ottani szociáldemokrata pártszervezetek bomladozása és az, hogy a bányászok javarésze kiállván a szociáldemokrata pártból, nemzeti alapon kezdett szervezkedni." Csóka Vendel a bányász szakszervezet salgótarjáni kerületi titkára 1926 augusztusában, szeptemberében vált ki a bányász szakszervezetből s hozta létre a politikamentes gazdasági nemzeti szövetséget eleinte Salgótarjánra kiterjedő hatáskörrel, 348