Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

újból való bevezetésével, és hogy csak az Owens-kemence termeljen. A meglevő kapacitás jobb kihasználása végett 1927-ben már rátért a gyár a fehér kádüveggyártásra is. Ebből a célból a régi IV. sz. zöld kádkemencét lebontották és annak helyére a drezdai Hennink—Wrede céggel egy 12 m

2 olvasztófelületű, illetve 26 m

2 összfelületű, 9 munkanyílással ellátott regeneratív rendszerű kádkemencét építettek fel 500 000 P. költséggel,fehér kádüveggyártásra. A beruházási költségből a IV. sz. csarnok mindkét oldalon kamráshűtősort is építettek és felújították az osztályozóiielyiséget. De még ugyanebben az évben megépült az első korongos-csiszolda is, 12 db szekrényes korongoscsiszoló munkahellyel — ún. „sajbával" és ugyanennyi kiszegő állvánnyal, hutai nyelven „ceig"-gal. A továbbfeldolgozásra kerülő ún. „sapkás" termékek lepattan tására egyelőre két darab kettős, forgótárcsájú pattantógépet szereztek be, amely kalciumkarbidgáz-lánggal pattantott egy gyémántfej segítségével. A présáru osztályozását és csomagolását a korongcsiszolda épületének végén szabadon maradó mintegy 20 m

2-nyi területen oldották meg. Maga a feldolgozó csarnok összeépült a IV. kád keverőházával, mintegy annak folytatásaként. Itt nyert elhelyezést a tejes és vendéglői üvegek kimérő- és jelzőműhelye, a mértékhitelesítő szoba ; a papírvágó és csomagoló terem, egy készáruosztályozó terem, egy kisebb beégető és törölgető helyiség, a korongos-csiszolda és a pattantórészleg, végén a présáru-osztályozóval, valamint egy külön épített kis „karbidházzal" és feldolgozóüzemi lakatosműhellyel. A IV. kád 1927. augusztus hó 12-én kezdte meg termelését, a kézifúvásos műhelyekre Garamrudnáról (Rudno pri Hrone) toborzott üvegfúvókkal, számszerűen 26-tal telepítették meg.

69 A termelés még alacsony volt, alig érte el a napi 3,5—4 tonnás termelést, de kezdetnek ez is biztató volt. A 120 munkanap fehér kádüvegtermelése a IV. kádon 1927ben 441 045 kg jó terméksúlyt eredményezett. Az Owens-kád már jobban üzemelt: az 1927-es évben a zöldüveg üzemrész — vagyis a II. kád az Owens-géppel 266 munkanapon át termelt (az év utolsó másfél hónapjában, másfél év után javításra szorult, s általában ez volt minden kemencére jellemző) — és ezalatt a 266 nap alatt 3 596 140 kg súlyú zöld palackot gyártott. Ennek a felét, kb 1 800 000 kg-ot az Owens-gép termelte (a gép pontosan 3 690 131 db zöld palackot készített). A zöldüveggyártás súlyának másik felét a kózifúvó műhelyek termeltek. Ennek jelentős része az 1—25 l-es pisztóni üvegből állt, mivel abban az évben a „fonóműhelyből" (fűzfavesszős üvegfonás) 258 424 db fonott demizson elkészítését jelentette a készáru raktári átvételi jegyzék. A többi kézi fúvott palack kb. 2,4 millió darab volt. A gyár zöld palacküvegtermelóse tehát újra elérte az évi 6 millió darabos termelést egy kemencével, amit az EMÜ Rt. idején csak három kemencével tudtak éves átlagban elérni.

70 A specializálódás jegyében választották külön a vasipari műhelyeket is a gyár déli térségében, a Főutca és a „zöld" csarnok között volt a központi lakatosműhely, a samottműhely, a kazánház és a transzformátorház. A zöld hutacsarnokhoz csatlakozott az Owens-kád közelében megépült — és felújított kompresszorház, s ennek végében egy különálló ún. Owens-lakatos műhely ; külön karbantartó részleg, az ún. IV. kád üzemlakatosműhelye a gyár északkeleti határvonalán, a mocsaras-lápos „Szilárdy-rét"-en helyezkedett el, ebből három óv múlva a díszítő finomcsiszolda fejlődött ki. A IV. kád fehérüvegtermelése 1927-ben még meglehetősen alacsony volt. Itt még a munkaintenzitással és a szakmunkaerők hiányával volt kedvezőtlen a helyzet. Az uralkodó profil ugyan a különféle űrméretű fehérpalacktermelés volt, de már megjelent 1—2 műhellyel a fúvott pohár és a háztartási fehér présüveggyártás. E két utóbbi terméktípust már a IV. kád korongcsiszolója és feldolgozó részlege 311