Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

1903. október 6-án az EMÜ Rt. a fennálló állami kölcsön elengedését kérte a salgótarjáni palackgyár megfelelő nagyobbítása ellenében. Ebben az előterjesztésben kötelezték magukat arra, hogy 1904 végóig a salgótarjáni palackgyár termelőképes­ségét 11 millió db-ra fogják emelni. Ennek fejében a gyárat is nagyobbítani fogják, feltéve, ha a gyár alapításakor adott kölcsön kötelező törlesztését (az 1903-ban esedé­kes 6000, 1904-ben 12 000, 1905-ben 18 000, 1906-ban 18 000, 1907-ben 18 000 és 1908-ban 18 000 korona) elengedik, vagy pedig hasonló összegű részletben folyósítható állami segélyt engedélyeznek. Az Rt. szerint a két pénzintézettől: a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól és a Hazai Banktól kell pénzt kérniük, mert ezeknek tartoznak tetemes összeggel. Az Rt. szerint kérelmük lényege végül is az, hogy ha a követelmé­nyek megfelelnek, akkor az ingatlanra a kincstár javára bekebelezett zálogjogot a fenti 90 000 korona erejéig töröltethetné a miniszter. A tervek szerint 1908-ban, vagy legkésőbb 1909-ben palackgyáruk termelését a kért 14 millió darabra emelik, feltéve, ha eddig az ideig az említett kölcsönök hátralékos részleteit (1909—12-ig 18 000 koro­na, 1913-ban 12 000 korona, s 1914-ben 6000 korona) elengedik, vagy állami segély formájában engedélyezik s egyúttal a zálogjog törlését is elvégzik. 38 Az EMÜ Rt. a miniszter 1903. október 23-án kelt (66 050/IX./A. sz.) leiratára november 21-ón a következő választ adta: ,,Ha az október 6-i beadvány kéréseit teljesítik, akkor készen állnak arra, hogy a salgótarjáni gyárban egy új kádat, 11 műhellyel építsenek, hiszen az alapépítmény már megvan, a felépítményhez a kiadá­saik a következőképpen alakulnának: a kád felépítésére 25—30 ezer korona, új munkáslakás építésére 15—20 ezer korona, üzemtőkére 125 ezer korona lenne szük­séges, melynek eredményeképpen a gyár évente 250 ezer koronával többet tudna gyártani. Még egy új kéményt is kellene építeni, ami szintén 10—15 ezer korona kiadását vonná maga után." 1903-ban a palackgyárban 250—290 munkást foglalkoztattak. A kibővítés során további 75—100 munkás alkalmazása válna szükségessé: 22 mester, 22 segéd, 22 behordó, 4 fűtősegéd, 2 olvasztósegéd, 3 selejtező, 1 lakatos, 1 fazekas és 20 csomagoló és udvari munkás. Mint ismeretes, a gyár alapításakor az egész munkásállományukat külföldről kel­lett toborozni. Jelenleg a munkások 75—80%-a már magyar honosságú. A gyárban a kibővítés után 1 millió 500 ezer kg üveggel többet tudtak termelni. Az előállított palackok száma azonban nem lehetett mindig azonos mennyiségű, mivel a palackok száma mindig attól függ, hogy nehezebb vagy könnyebb, nagyobb vagy kisebb palackokra van-e megrendelésük. Amíg a literes keserű, vagy ásványvizes palackok átlagos súlya 420—450 gramm, addig a literes söröspalackoké 720—750 gramm. A gyárban ugyanis minden palack súly szerinti rendelés alapján készült ós ugyan­ilyen elv alapján számolták is el. A gyárnak állandó üzembentartása sem lehetséges (s ehhez a fentebb már említett munkáslétszámot állandóan alkalmazzák),mert ez attól függ, hogy elegendő mennyiségű megrendelésekkel vannak-e ellátva ? Ha nincs megrendelés a raktárra történő termelés lehetetlen, mert ezek a palackok, mint üveg­cserepek értékesíthetők csak ezek után. (Mert minden vevő saját, külön az üveg falába sajtolt cégjegyzést kórt.) 36 Gyökeres változás az ipar állapotában, mint erőteljes fellendülés csak akkor le­hetséges, ha Magyarország az önálló gazdasági berendezkedésnek „nemcsak jogi, hanem tényleges állapotába is lépnek" — írja a kamarai jelentés 1904-ben —, mert a világpiacon csak egy erőteljes, önálló, független ipar fogja megállni a helyét. A gyárak számában növekedés csak egy volt, mert Nagykürtösön egy kvarc üvegmosó épült. Az üveggyártás még mindig érezte az osztrák ipar túlságosan is nagy konkurenciáját. 294

Next

/
Oldalképek
Tartalom