Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

ból Bukarestbe 150 Ft vagononként' míg Neusattlból (Ausztria) Bukarestbe 280 Ft-ba kerül. Belgrád esetében még nagyobb a különbség: Salgótarján—Belgrád 54 Ft /vagon, Neusattl—Belgrád 180 Ft. Magyarországon kisebb vagy nagyobb ipari centrumok felé történő szállítás is a tarifapolitikának megfelelően előnyös — mivel »Salgótarjánból Kelenföldre (a keserűvíz szállítás központjába) történő fuvardíj 24 Ft /vagon. Mindezek a szállítmányok vagononkénti 10 tonnával számítva, értékben 800 Ft-ot jelentenek. Ebbőladódik, hogy a szállítási kiadások a gyártás rentabilitására vonatkozólag igen kedvezőek. Salgótarjánból Kelenföldre 3%, Bukarestbe 18%, Belgrádba 7%. A termelési viszonyok olyanok, hogy a jelentős fuvarköltségek, megtakarítások a kész terméknél, illetve a szállításra kerülő nyersterméknél teljesen elegendőek arra, hogy a valamelyest drágább előállítást a cseh konkurenciával kiegyenlítse. Figyelembe kell azt is venni, hogy a magyar termelés még mindig nem a neki kijáró ipari volumennel számolhat, s a felvevő piac növekedésével is javult a rentabilitás, amely az általánosrezsi címen jelentkező megterhelés kedvező együtthatóját adta. Ha figyelembe vesszük, hogy a salgótarjáni termékek ára és minősége tökéletesen összhangban volt, továbbá, hogy a magyar kormány egész hatáskörében a hazai palackgyártást támogatta, kétségtelenül elmondhatjuk, hogy az egyébként is jól fejlődő magyarországi felvevőpiac a határmenti államokkal kiépített kereskedelem révén nyereségessé vált az üveggyáripar.

26 A salgótarjáni gyár berendezése, ebben az időszakban 11,5 millió darab palack gyártására alkalmas, kb. 500 000 Ft-nyi értékben. A gyári berendezések olyan állapotba kerültek, hogy az igényeket teljes mértékben ki tudták elégíteni. A gyár technikai és kereskedelmi vezetése, berendezése és az általános üzletpolitikája révén a helyzet úgy alakult, hogy mint egyetlen hazai gyár az egész hazai és exportpiacot monopolizálta, vagy legalábbis ebben az iparágban vezető szerepet töltött be. A gyárat homokbányájával ipar vasút kötötte össze, de ezen kívül a MÁV salgótarjáni állomásához szabványos nyomtávú összekötő vágánnyal is rendelkezett. Ez a vágány tette lehetővé, hogy a gyár valamennyi raktárából közvetlenül a vagonokba rakodjanak, illetve a beérkezett nyersanyagot a gyár területére szállítsák. A gyártelep fekvéséből kitűnik, hogy jelentős földterülettel rendelkezett és az épületek előnyös elhelyezése következtében az esetleges bővítése esetén semmiféle nehézséggel nem kell számolni. (Néhány évtized múlva a helyzet azonban megváltozott.) Az is elmondható, hogy a gyárnak szükséges nyersanyaga és fűtőanyaga, nevezetesen a homok és a szén, a helyszínen megtalálható. A glaubersót nagy távolságból kell ugyan beszerezni, de a kedvező vasúti tarifa miatt az ár jutányos. A közelből beszerezhető nyersanyag — égetett mész, 50 Ft/vagon, bálázott szalma 100 kg/1,10 Ft. A glaubersó 100 kg-os tételben 2,20 Ft-ba került.

27 A gyár az 1897/98-as üzleti évet 16 090 Ft haszonnal zárta. Az üzletévben 3 200 000 db palackot termeltek, de eladni már 4 700 000 darabot adtak el. Ez a többlet abból adódott, hogy az előző években felhalmozódott készletet is sikerült értékesíteniük. A változás üzleti évben az volt, hogy az új vezetőség megszüntette a raktárra való termelést, a feltétlenül szükséges kis mennyiségű készletek kivételével. Rátértek a közvetlen rendelésre történő termelésre. Az elmúlt év szénkiadásai a termelt érték 10,5%-át tették ki. (Ha a gyár egész teljesítőképességgel dolgozna, a szénkiadások 11,5 millió darab palack esetén kb. 4%-ra csökkennének.) 1898-ban a gyár, a hazai piaci szükséglet egynegyedét fedezte. A jelenlegi üveg átlageladási ára 4,5 korona, a salgótarjáni gyár működése előtt 5,5 korona volt. A magyar piacot kizárólagosan a neusattli Siemens, az aussigi gyár és a grazi palackgyár látta el. Salgótarján megjelenésével természetesen kemény konkurencia harc vette 290