Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

megyéből egyetlen gyár dolgozott csak tisztán gőzerővel és ez a salgótarjáni palackgyár.

20 Ezek a tisztán gőzerővel dolgozó gyárak a 19. század végén jöttek létre, s ezeknek volt a legkedvezőbb földrajzi fekvésük is. A tisztán vízierőt használó huták még most is nagyrészt az erdők félreeső zugaiban álltak, távol a főforgalmú úttól. A kizárólag vízierőt használó gyárak olcsóbb árukat állítottak elő, termelésük 65%-át félfehér és fehér palackok tették ki. A vízierőt ós gőzerőt felhasználó gyárak már finomabb üvegeket, termelésük 40%-ában öblösüveget, sajtolt üveget és palackokat gyártottak. A csak gőzerőt felhasználó gyárak 68%-ban sajtolt üvegeket és palackokat készítettek. Ezt az arányt a salgótarjáni gyár termelése emelte fel ilyen magasra. Egyébként ez a gyár a hozzá hasonló kategóriájú gyárak termelésének több mint a 27%-át állította elő. (1898-ban 4,3 millió palack.)

21 A kemencéket tekintve mint ismeretes, tégelyes (fazekas) és kádkemencéket különböztetünk meg. Fűtésük szerint közvetlen és regeneratív gáztüzelésűek. 1898ban a 35 gyárból csupán 3-nak van kádkemencéje és 33 tégelyes olvasztó kemence az összlétszám. A három gyárból a salgótarjáni gyárban 3 kádkemence és 1 tégelyes olvasztó kemence volt üzemben. 1898-ban kezd elterjedni a fúvott üveg készítésénél a faformák mellett a vasformák alkalmazása is.

22 A 19. század végén a szóntüzelésre berendezett üveggyárak — újabb alapításúak, amelyek a kor technikai színvonalán álltak — közül többen szüneteltették működésüket, úgy vélték, hogy a szén kedvezőtlen árviszonyai mellett az osztrák ipar versenyével szemben alig tudnak megállni. Még ugyanebben az évben keletkezett az EMÜ Rt. vezetőségének felirata a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Az ok, ami arra késztette a céget, hogy a miniszterhez forduljanak, az egész magyar üvegiparnak válságos helyzetéből adódott. Szükséges ezért általánosságban ismertetni azokat a mélyreható viszonyokat, melyekben ez a fontos iparág súlyos helyzete egyedül keresendő, s melyek odavezettek, hogy az osztrák üvegiparosok versenye következtében a magyar üvegipar ereje kimerült, továbbműködni csak országos segítség által tudna. Ha a hanyatlás okát keressük, felmerülhet az a kórdós is, hogy mi az oka annak, hogy az osztrák gyárosok a magyar gyárakkal szemben felvették a versenyt s éveken át kíméletlenül folytatták ? A válasz az lehet, hogy az osztrák gyárosok a belső piaccal nem elégedhettek meg, hanem készítményeiket ott igyekeztek elhelyezni, ahol egyrészt a nagy szükségletet a hazai gyárak fedezni nem tudták, másrészt az előnyös hitelviszonyok, a kiviteli üzletet lehetővé tették. Az Észak-amerikai Egyesült Államok évi üvegszükséglete nagy és a bevitelt az akkori csekély vám nem korlátozta. Anglia esetében a belföldi gyárak csak a speciális angol cikkek előállításával foglalkoztak. Az eltelt 15 év alatt nagy változások történtek a világban. Az amerikaiak felére redukálták az osztrák üvegexportot, Anglia és Németország pedig teljes erővel, s a legnagyobb arányokban felvette a versenyt, s egyszerűen kiszorította az osztrák készítményeket. Mivel a hatalmasabb versenytárssal a küzdelmet felvenni nem tudták az osztrák üveggjfárak, ezért a közvetlen szomszédra — Magyarországra — vetették ki hálójukat, s itt kerestek kárpótlást mindazokért, amit elvesztettek a világ többi részén. A magyar gyáraknak földrajzi fekvésük is olyan volt, hogy azok egy intenzív és elszánt versennyel megküzdeni legfeljebb csak ideig-óráig bírtak. Akik a magyar üveghutákat 50—60 évvel ezelőtt felépítették — kivétel a két modern gyár, mely legutóbb a vasutak mentén épült s egyéb jellegű bajokkal küzdött —, azok az üveggyárosok a kiviteli üzletre még csak nem is gondoltak, s gyáraik építésénél kizárólag arra voltak tekintettel, hogy elegendő fájuk legyen a közelben. A fa után a környékbeli 287