Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

sok kék zubbonyban álltak a nagy kemence mellett, melynek nyílásán át látni lehe tett az izzó anyagot. . . Száz és száz ember forgolódik a kemencék körül, az egyik berakja a homokot, a másik tüzel, vagy hatvan ember fújja, formálja az üveget, fiúk, lányok pedig hűteni viszik a palackokat. A munkások kivétel nélkül németek, mert nálunk még nincs olyan munkás, aki a palackok gyártásához értene . . . Homok Salgótarján közelében van. Háromszáz munkást alkalmaztak. Kádkemencébe 14 kocsi olvasztott üveg fér, kocsinként 10 000 kg-ot számítva. A gyárban mindenféle színű és formájú palackot gyártanak."

8 Az avató ünnepségen megjelenő kereskedelemügyi miniszter további támogatása révén a gyár még decemberben 90 000 forint államkölcsönt kapott, amit 1915. december 31-ig kellett visszafizetnie. Az első hónapokban kb. 45 000 db 0,5—1,5 l-es zöldpalackot termeltek, mintegy 22—24 tonna súlyban.

9 Az igazgatóság a termelés fokozása és a jelentkező szerbiai, romániai és bulgáriai piaci igények kielégítése miatt, Benecke műszaki tisztviselővel terveztetett két kisebb regeneratív kádkemencét, amit 11—11 műhellyel fel is építettek 1894—95-ben. Az építkezés időben történt, ugyanis szakszerűtlen kezelés és műszaki vezetés miatt használhatatlan lett az első nagy kádkemence, termelésbe már többé nem tudták bevonni. Az 1895-ben kioltott első kádkemence mellett egy félköríves, 8 munkahelyes kisebb kádkemencét építettek fel 18B6-ban. Az alapításkor elhatározott beruházási program teljes egészében megvalósult. A termelés ennek ellenére sem mennyiségben, sem minőségben nem érte el a kívánt színvonalat. A különböző próbaberendeléseknól —• szín, alak, súly tekintetében a kívánalmakat nem érték el. A termelés 1894-ben 240 000 db. 1895-ben is csak 350 000 db zöldpalackra emelkedett — szemben a magyarországi piac 30 milliós felvevőképességével. Az EMÜ Rt. üzleti eredményei 1894-től kezdve veszteséget mutattak fel. Az EMÜ Bt. vezetői ekkor a palackgyártás bevezetésére Ausztriából, Csehországból és Porosz-Sziléziából toboroztak üvegfúvókat. A gyártmányok mennyisége és minősége kezdetben csak lassan javult, holott a kapacitás alapján 3,5 millió palack gyártására lett volna alkalmas a gyár. A község vezetői előrelátóak voltak és tekintettel arra, hogy a község és a Magyar Államvasutak salgótarjáni állomása között fekvő kültelken átadták az üveggyárat,,,melyben már ezidő szerint többszáz, többnyire idegen munkás foglalkozik", az 1894-ben tervezett bővítések befejeztével a munkások száma még növekedni fog, elvi határozatot hoztak a katonaság elhelyezésének szükségességéről.

10 A község 1894 augusztusában állapította meg az EMÜ Rt. terhére kivetett közköltséget is. Az indoklásban kimondták, hogy mivel a nevezett vállalat majdnem kizárólag külföldi munkásokat alkalmaz, ezért szükséges a nagyobb rendőri felügyelet biztosítása. A társaság üzeme ideiglenes adómentességet élvezett az állami egyenes adóból, amely alapján pótadót nem tudtak kivetni, de a közterhek viselése alól a cég sem vonhatta ki magát, ezért a községi képviselőtestület egyhangúlag kimondta azt a határozatot, hogy mivel a vállalat üzemét még csak 1893-ban kezdte meg, méltányossági szempontból csak évi 200 Ft-nyi hozzájárulást fizessen a községnek.

11 A salgótarjáni gyár 1895-ben 6 tisztviselőt és 270 munkást foglalkoztatott. (Az átlagos napi kereseti lehetőség 60 krajcártól 2 Ft-ig változott a munkásoknál.) A kamarai jelentés ez évben megállapította a gyárról: „minthogy illy közönséges palackot nagy mennyiségben külföldről hozattak, a gyár körültekintő vezetés alatt mindenesetre gyarapodni fog."

12 Az EMÜ Rt. 1895-ben ennek ellenére kritikus helyzetbe került, s kénytelen volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 800 000 Ft kölcsönt felvenni. A bank üzleti 282