Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban
„Midőn hazánk ügyei felett elmélkedünk, soha se nézzük azt, mi illik a mostani időkhöz mit követel tőlünk a korszellem, hanem nézzük egyedül azt, mit kíván hazánk állapota, hazánk java." Mocsáry: A nemzetiség. 1855 A GÂCSI PÉLDA Gácsot csak azért választottuk, mert ott élt egy ideig Kosztka Tivadar gyógyszerész. A korabeli sajtóban még számos olyan település neve szerepelt gyakran, ahol hasonló társadalmi mozgásról adtak számot a tudósítók. Gács kis falucska Losonc közvetlen közelében. Mintegy 1300 lakosa abszolút többségében evangélikus vallású szlovák ember. A falu feletti dombon emelkedik a Forgách család impozáns kastélya. A família tagjai ezekben az években is a megyei közélet jelentős személyiségei voltak. A másik jelentős épüeletegyüttes a posztógyár. A XVII. század második felében alapított manufaktúra egy évszázad alatt a magyar textilipar meghatározó szerepű gyárává fejlődött. Elsősorban a magyar hadiipar részére gyártott posztó termékeket s még mindig igen sok bedolgozót foglalkoztatott, munkát adva így a környék szegényeinek. Gács mellett volt egy Gácsfalu, vagy Ógács néven szereplő kisebb település is. Ez utóbbinak nem volt önálló plébániája. Gácson élt s igen fontos szerephez jutott az eseményekben az új és tetterős plébános. A korábbi plébános Matavovszky József 1884. február 24-én halt meg 65 éves korában. Pár hónap múlva lépett a helyére a korábbi bezenczei pap Miessl Zsigmond. 96 Hamarosan megérkezik az új gyógyszerész is a kis faluba. A helyi értelmiséget még két tanító és egy orvos képviselte. Miessl Zsigmond példátlan ambícióval látott munkához. Fő célja a magyar nyelvhasználat általánossá tétele volt. Ehhez alapvetően az iskolai oktatást kívánta rendbe tenni. Nemcsak úgy, hogy annak színvonalát emelje, de úgyis, hogy a mostoha tanítási körülményeket megváltoztassa. Szívós és anyagilag is megterhelő feladat volt, amelyhez igénybe kellett vennie a korábban már ismertetett megyei intézmények közreműködését is. A gácsi iskolát maga Kosztka Tivadar mutatta be a losonci újságban s ezzel elindult egy hosszú sajtó-polémia a falu helyzetéről. 97 Többről volt szó mint csak az iskoláról vagy csak a magyar nyelven való tanításról. A gyógyszerész cikkeiben az iskola kérdését mindig összekapcsolta a gazdasági fellendülés, a foglalkoztatottság, a szociális helyzet kérdéseinek elemzésével. Az első beszámolójából néhány közvetlen statisztikai adat derül ki az oktatás alapszámaiból. 1885-ben 120 diák járt az egy tantermes, közös fiú-leány iskolába. Ev végére azonban csak 88-an maradtak, évközben 32-en lemorzsolódtak. Ezt Kosztka igen nagy számnak tartja — az is volt — és javaslatot is tesz, hogyan lehetne a jövőben ezen változtatni. De gondja nemcsak ezzel van, hanem azzal is, hogy 60 gyerek volt, akik igen sokat mulasztottak. Ebből 612 fél napot egyáltalán nem is igazoltak a szülők. A tanítási idő 9 hónap lett volna eredetileg, de különböző okok miatt alig négy és fél hónapig tartott a szorgalmi idő. 267
