Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

Ugyanakkor a tót nyelvet mint tantárgyat kell megtartani, mert mint idegen nyelv igen hasznos lehet a fiatalok számára. Holles Danó hosszú, nyolc részes írásában (A magyar nyelv tanítása tót iskolában)

51 látszólag türelmes álláspontot képvisel, valójában teljes egészében helytelen a koncepciója, óva int a szélsőségektől. Nem bízná a magyarosítást, ,,az évszázadok mulasztásainak egy rövid évtized alatt helyrehozást követelő, azonban többnyire a lelkes szónoklatokban felolvadó hazafiakra", de ugyanakkor a pánszlávok sem tudják megoldani a hazai tótok problémáit. Nem leszámolni, hanem az ,,érdekeket egyeztetni" a fő feladat. A nyelvkülönbség ne válassza el a polgárokat egymástól, mert csak az egységes nemzet lehet gazdag, művelt és fennmaradó. De mindenképpen kell egy közös nyelv, amelyen mindenki érintkezik. „Érdeke, mondom, s nem kötelessége a haza polgárainak a magyar nyelv megtanulása." Ez nem jelenti azt, hogy elveszti anyanyelvét, hiszen ő már 25 éve lelkészkedik s tudja bizonyítani, hogy a tótok igenis akarnak magyarul tudni. Véleménye szerint a tanításban a legfontosabb a tanító személye és sajnos nagyon sokan nem tudnak közülük magyarul. Növelni kell a póttanfolyamok számát, hatékonyságát, idejét, 3 éves egymásra épülő továbbképzést kellene intézményesíteni. Úgy véli azonban, hogy a tót gyerekeknek nem szabad elfelejteni a saját nyelvüket sem, ,,mert az néki végül is anyanyelve s mert vallásos ismeretek nélkül felnövekedni nem szabad. Kell neki tudni énekelni s imádkozni anyanyelvén, nehogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiontsuk, hogy a családtól el ne idegenedjék s az isteni tiszteleten részt vehessen." (Sajátságosan értelmezett prakticista szempont az anyanyelv hasznáról!) Még ha hinnénk is a dobrocsi lelkésznek, akkor sem hihetünk másnak, csak a tényeknek. Ilyen tény volt például, hogy az ismétlő iskolák helyett magyar nyelvi tanfolyamokat kívántak szervezni, ahol a tót gyermekeket vasárnap délutánonként a magyar nyelv hétköznapi használatára tanítanák. Semmilyen más tárgy nem lehetne itt. . ,

52 De magyar nyelvű tanfolyamokat kívántak szervezni a tót tanítóknak is, 1883-tól kezdve évente egyszer a nyári szünetben meg is tették ezt Losoncon.

53 Az egy hónapig tartó tanfolyamon ebben az évben 95-en vettek részt. A tanítók döntő többsége egy szót sem tudott magyarul, sőt saját nyelvének szabályait sem ismerte! Ekkor más előjellel írták le, de ma nagyon is jól tudjuk értékelni a szlovák tanítók akkori felkészültségét: ,,70 százalékuk mesteremberekből, kiszolgált katonákból alkalmaztatván, nemcsak hogy általános tanítói oklevéllel nem bír, de saját (tót) anyanyelvének sem ismeri egyetlen szavát sem nyelvtanilag." Árva, Gömör, Liptó, Nógrád, Nyitra, Sáros, Szepes, Trencsény, Turóc és Zólyom megyéből érkeztek, az utóbbiakból a legtöbben. Római katolikus vallású volt 66, evangélikus 25, görögkatolikus 1 és izraelita 3. Általános tanítói oklevele mindössze 27-üknek volt. A legfiatalabb 17, a legidősebb 68 éves volt. ,,A 95 tanító közt,örömmel mondhatom, pánszláv nem volt egy sem, de még gyanús sem." —• írta boldogan Szováthy Lajos tanítóképezdei igazgató. Továbbképzésük során beszéd és értelemgyakorlatokat végeztek iskolás módszerekkel, testgyakorlási és játékfoglalkozások voltak, ahol magyar vezényszavakkal, kifejezésekkel ismerkedtek meg ós volt énektanulás is, természetesen ez is magyarul. A 95 tanítóból 36-an mertek vizsgára vállalkozni magyar nyelvből ós közülük 28-an feleltek meg. Ennyire futotta egy hónap alatt . . . Ennek a kezdeményezésnek s még megannyi más ötletnek kevés eredménye lett. A Nemzeti Intézet 1888-ban már feladta a reményt s nagyratörő tervei helyett már 254