Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

pedig 374 kapás (5,22%) szőlőt művelt — a többi területből 386 kapás (5,38%) külbirtokosok (extranei), néha más megyéből is származó nem-nemesek kezén volt. Az „egyéb" birtokosok művelésében lévő 1124 kapás (15,68%) zömmel allodiális szőlő volt. A helységek közül a legnagyobb szőlőhegyek Kösd (633 kapás), Kékkő (299 kapás), Vadkert (284 kapás), Buják (268 kapás), Nagyoroszi (220 kapás), Ecseg (209 kapás) és Szőlős (189 kapás) határában mérték fel, vagyis nagyjából ugyanazon helyeken, ahol már 1696-ban is jelentősebb szőlőkultúra létezett. 100 kapásnál nagyobb szőlőhegyet 28 településen regisztráltak. A földesurak is igyekeztek minél jobban részesülni a bor hasznából, így Buják határában 184, Rád szőlőhegyein 176, Karancskesziben pedig 100 kapás majorszőlőt is műveltettek. A szőlők kapásonként 1—2 akó termést hoztak, átlagosan 1,81 akó, (1 akó = 54,3 liter) azaz 98,3 liter volt tehát a termés. Az akó bor ára minőségtől függően 50 és 150 dénár között mozgott, az átlag 102 dénár (100 dénár = 1 rhónes forint) volt. A kosdi és rádi bor akóját 25 garasért (20 garas = 1 rhénes forint) lehetett értékesíteni, de ugyanennyit megadtak a bányavárosokban néhány kevésbé híres észak-nógrádi borért is, ha a lakosok felfuvarozták azt a városukba. Azonban a legrosszabb vinkót is el lehetett adni a helybeli kocsmákban is, bor értókesítétlenül tehát nem maradhatott. Ez magyarázza, hogy a nógrádi jobbágyok gazdálkodási „stratégiájában''' elsődleges céllá vált a bortermelés fokozása, hiszen e téren jóval hamarabb kialakultak a kedvező piaci feltételek, mint a kenyérgabona termesztés számára. Ezek után azt várnánk, az úrbérrendezés évében, 1770-ben a szántóterület és a rétek növekedési ütemének megfelelő mértékben nagyobb szőlőterületet találhatunk a nógrádi úrbéres népesség kezelésében. Csakhogy a jobbágyok és zsellérek kezén ekkor is pontosan annyi, 5626 kapás szőlőt találtak, mint 1728-ban. Miért történt ez így? Nem tudjuk. Talán a majorsági szőlők gyarapodása volt sokkal gyorsabb ? Az 1728-as összeírás adattömege végül is egyértelmű képet mutat. A nógrádi parasztnép négy évtized verítékes munkájának eredményekónt egy — a korabeli viszonyokhoz mérten — lakályossá tett, erdők és cserjések fáradságos kiirtásával gabonaérlelő szántóföldekké, szénát, sarjút termő rétekké, bortermő szőlőskertekké varázsolt vidék képe rajzolódik ki előttünk. A két nyelvet beszélő —- nagyrészt magyar palóc, kisebb hányadában szlávajkú — jobbágyság ugyan durva, magaszőtte ruhákban járt, félig földbe vájt, fából rovátkolt házikóban lakott, babonákban hitt és tudatlan volt a betűvetés tudományában is, de apáról fiúra örökítette saját, élete minden területére normákat szabó népi kultúráját ós szakadatlan munkával biztosította családja megélhetését, sőt gyarapodását. Az általános gyarapodást mi sem bizonyítja jobban, mint a XVIII. sz. páratlanul magas népszaporulata, amely — a demográfia tudománya szerint — az iparosodás előtti társadalmakban mindig a fejlődés előnyeit élvező kisebb, nagyobb közösségek népesedési magatartása szokott lenni. Minderre a XVIII. sz. eleji fellendülésre a török kiűzése és a hosszú béke 1711 utáni beköszönte adta meg a lehetőséget. 219