Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

nagyobb majorságát, összesen 1118 p.m. terjedelemmel, de a többi ismeretlen majorsági szántóföld egyike sem haladhatta meg a kékkőit (71 p.m.). Legfeljebb 4000 p.m. allodialis gabonatermő terület lehetett tehát Nógrád egész területén, vagyis elenyésző jelentőségű a jobbágyok által bevetett telek tartozékok — 30 000 p.m.-jéhez képest. Feltűnő, hogy a két folyamatosan lakott északi járásra összpontosul a majorsági szántók művelése, de ezek is a legtöbbször csupán 1/4—1, legfeljebb 2—3 pusztatelek tartozékát foglalták el a jobbágyfalvak határában. Elsősorban a gabonapiacáról már ekkor is Felvidék-szerte híres Losonc közvetlen közelében (Losonctugár, Miksi, Tőrincs, Vilke, Fülekpüspöki, Nagydaróc, Paróca, Kálnó) látták érdemesnek az ottani földes urak a rendszeres allodialis gabonavetést. Az ismert egykorú urbáriumokból, coscriptiok-bók tudjuk, hogy ekkoriban a ,,major",,,majorság" nem is a szántóföldet, hanem a szarvasmarhák éjjeli és egész téli tartására szolgáló, félszerekkel, istállókkal, vermekkel rendelkező körülkerített határbeli területet jelentette. A gácsváraljai majorban 1678-ban pl. 71 marhát, 31 sertést, 350 juhot és 150 kecskét írtak össze.

73 Amenynyiben eladni akartak gabonát a földesurak, azt inkább a jobbágyok terményjáradékából befolyt abajdóc (kétszeres) búza bevételből eszközöltek. Ha pedig a vermekben tárolt ,,élet" megposhadt, vagy nem volt jó piaca a gabonának, még mindig lehetőség volt arra, hogy az árpát a serházban, a rozsot a pálinkaházban szesszé főzzék — ennek helyben is, a pálinkának pedig az egész Felföldön is korlátlan keleté volt. A másik időpont, amelyből a vármegye agrártermelését számszerűen jellemző adatok összesíthetők, az 1728-as esztendő, a szatmári békét követően berendezkedő Habsburg államhatalom által elrendelt harmadik, az 1715-ös és az 1720-as kísérletek hiányosságait tudatosan kiküszöbölni szándékozó országos összeírás éve. A jogos és arányos adókivetés céljából — a nemesi adómentesség elvét fenntartva — a kiváltságos személyek által birtokolt és müveit adóköteles földeket is felmérték, ugyanakkor azonban az adózó személyek felmérése címén ezúttal összeírták a korábban eleve kihagyott kuriális területeket is, de ezt külön jegyzékekbe foglalták. Ez a széles értelmezés lehetővé tette, hogy még a majorságok nagyságát is kipuhatolják az összeírok, ami páratlanul értékes forrássá teszi a gazdaságtörténészek számára ezt az összeírást. Perjés Géza hosszú éveken át dolgozott az országban fennmaradt tucatnyi vármegye 1728-as országos felméréseinek statisztikai feldolgozásával. Kéziratban maradt táblázatait a közelmúltban átadta a KSH Levéltárának, hogy a kutatók hasznosíthassák.

74 E lehetőséggel élve kigyűjtöttük és ellenőriztük megyei összesítésben is összegzett adatait a népességre, a birtokállományra és ezek belső megoszlására vonatkozóan. 1728-ban Nógrád vármegyében összesen 245 lakott helységet — köztük 9 mezővárost és 236 községet — továbbá 86 (két kivétellel) lakatlan, de többször nem művelés nélkül hagyott praedium-ob találtak. Az adózó népességnek ezúttal valamennyi rendi csoportjáról, minden háztartásáról egységes szempontok alapján készült a felmérés. Mint all. táblán olvasható, összesen 5687 háztartást számoltak össze, ezek háromnegyede — 4202 família (73,89%) — telkes jobbágy volt, a feudális társadalom alapvető osztálya, amely saját munkaeszközeivel művelte a földesurak tulajdonát képező, de tartósan a jobbágyok használatába került adókkal terhelt telki tartozék földeket. Az igavonó jószággal nem rendelkező szegény elemek, a zsellérek száma a megyében 1024 famíliára (18,00%) rúgott. Közülük 141-nek házacskája mellett 1/8 teleknél nem nagyobb földecskéje is volt, 712 saját házat emelt magának a páston, míg hazátlan „lakó" 171 zsellér volt. Az előbb tárgyalt 1696-os összeírás elég megbízhatóan összeírta a zsellérséget az úrbéres falvakban : a törzsökös ós jövevény gazdaságok között ekkor 133 „tartozékkal bíró" és 251 „tartozék nélküli" zsellórháztartást találtak, összesen tehát 384 inquilinus-t (a 20 kuriális helység nélkül). A zselléresedés tehát jelentékeny 206