Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Régészet - Bodnár Katalin: Kályhacsempék Nógrád megyéből I. Szécsény mezőváros XV–XVI. századi kályhacsempéi

amelyek eddig Szécsényben nem kerültek elő. A salgói csempék között azonban akadnak Szent Pált, Szent Imrét, Szent Pétert, valamint Szent Ábrahámot ábrázoló töredékek is. A két kályha egyazon műhely terméke, amelynek holléte nem ismert. A szecsényi építkezés során feltártak egy vegyesmázas peremdarabot is, ami ehhez a körhöz köthető. A keret zöld ólom-, a pálcatagok barna ólom-, a csempetükör fehér ónmázas. Jól láthatók rajta a vonalkötegek és a hátoldal textillenyomata. Volt tehát vegyesmázas, színes csempe is ezekből a típusokból, éppúgy mint Füleken és Egerben. Lehetséges, hogy a zöld ólommázas kályhát élénkítették színes darabokkal. A 11. számú csempe típusából több töredék ismert. Pulszky K. is közölt egy teljes darabot a szecsényi vár kútjából, melyet gótikus minuszkulás felirata alapján a XV. századra datált. (Pulszky K. 1882. 4. ábra, Voit P. 1954. 18. kép.) Hasonlónak kis töredéke került elő a tari udvarház ásatásakor (J. Cabello szíves szóbeli közlése), Késmárkon pedig egy MARIA feliratos töredéket találtak (B. Polla, 1971.). A 13. számú csempe egy várfal oromzatot utánzó kályhapárkány töredéke. A füleki anyagban is a XV. századra datálja az ehhez hasonló példányokat Kalmár J. (Kalmár J. 1959. LXI.) A szecsényi példány csupán annyiban tér el a fülekitől, hogy a lőréses ablak nem négyszögletes, hanem csúcsíves kiképzésű. Hasonló oromdíszek a XVI. században is kedveltek voltak. (Méri I. 1957. XLV. és XL

VII. tábl.) A 15. számú 1532. évszámmal díszített csempe anyagában nagyon hasonlít a Szent Péteres-kör minőségéhez, mázazása ós kivitelezése azonban eltérő. Ugyanilyen oromcsempét közöl Voit P. Egerből (Voit P. 1954. 12 kép ), 1574-es évszámmal. Ezt a csempét Miskolci Mihály műhelyéhez kapcsolja, a szecsényi darab valószínűleg a híres kályháscsalád első generációjának munkája (Voit P. 1954. 120 p.). A szecsényi kályhacsempék következő nagy csoportját a XVI. századi reneszánsz virágdíszes csempék alkotják. Ezek készítése és használata átnyúlik a XVII. századba is. Az idetartozó csempék a 16—36. számú példányok. Ebből az időszakból hiányoznak az alakos csempék, kedvelt téma a centrális elhelyezésű virág- és levélmotívum. A technika és a díszítés jó ízlésről, nagy szakmai tudásról tanúskodik. A szecsényi anyag e csoportjából két kályha rekonstruálható, a csempék nagy része azonban valószínűleg nem tartozik össze. A 16. számú buzogányvirágos csempe párhuzama Füleken és a kisnánai várban került elő. (Pámer N. és László Cs. szíves közlése.) A 17. és 19. számú csempe mása szintén Fülekről származik. (Kalmár J. 1959. LXIII.) A 23. számú gyémánt me tszéses motívum országszerte közkedvelt a XVI. században. Ismerünk Fülekről (Kalmár 1959. LX.), Székelykeresztúrról (Benkő E. 1984. 7. rajz.) A 25., 26., 27. számú csempék valószínűleg egy kályha darabjai. Erre utal azonos anyaguk, mázazásuk és a 25. és 26. számú csempe azonos mérete. A kályha négyzetes testét a 25. számú gyöngykoszorús, és a 26. számú tölcséres virágos kályhacsempékből építették fel. A felső hengeres vagy sokszögletes testet a 27. számú tölgyleveles csempék alkothatták. Ugyanebből a csempéből több különböző színvariációs, de méretben és mintában teljesen azonos csempe is bekerült a múzeumba, a 26. és 27. számú csempe egyszínű, zöld ólommázas változatával együtt. A 25. számú csempe párhuzama Fülekről (Kalmár J. 1959. XL

VII.) és Egerből (Kozák K. 1963. 50. kép) ismert. A 27. számú csempe mása szintén előkerült Füleken (Kalmár J. 1959. LIIL). A közlemények szerzői egyértelműen a XVI. századra keltezik ezeket a típusokat. Erre utal oldallapjuk kiképzése is. 21