Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

IV. A VÁRMEGYE BENÉPESÜLÉSÉNEK MÁSODIK, „CSENDES" KORSZAKA (1696—1711) A források természetéből adódóan az újratelepítés folyamatának mindig a kezdete ragadható meg könnyen. Egy-egy új lakott helység nevének a megjelenése a korabeli adóösszeírásokban szembeötlő módon jelzi a korábban lakatlan pusztaság benépesülésének elindulását, de a további apró események, a népesség és anyagi javai növekedésének, esetleg apadásának az érzékeltetése már sokkal nehezebb, mert az adókivetés módjában bekövetkezett kisebb változások is lényegesen torzítják a képet, így idősorok összehasonlítására továbbra sincs lehetőségünk. A következő, 1697-es és az 1709-es dicalis összeírások elemzése csak alátámasztja e nehézségek valós voltát.

36 A fenti 7. sz. táblázatban nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítanunk az 1696-os és 1697-es összeírásokban szereplő helységek számában mutatkozó elég nagy különbségnek (ti. az 1696-os portális felmérésben 203 úrbéres és 7 kuriális települést, egy évvel később viszont együttesen 219 helységet említenek). Az eltérést nem a benépesült helységek számának egy esztendőn belül történt növekedése, hanem az okozza, hogy 1697-ben a kuriális községeket és egyes népes praediumokat is az úrbéres falvakkal együtt, azonos kulcs szerint adóztatták. Jól érzékelhető viszont egyes frissen telepített helységek népességének és anyagi erejének gyors ütemű gyarapodása! így a dica összeg alapján már nem Losonc (663 dica), hanem az 1690-bed „megszállított" Balassagyarmat (764,5 dica) a rangsorban első mezőváros Nógrán vármegyében! Persze itt azért ne feledjük, hogy Losoncon legalább 25—30 nemes família is élt, de ők nem lettek beszámítva ebbe az összegbe. A kékkői járásban (Érsek) Vadkert (503,5 dica), Gutta (442,25 dica) és Nagyoroszi (357,5 dica), a szécsényi szolgabíróságban a névadó mezőváros (391,5 dica) és a Hatvan melletti Lőrinci (396,25 dica) is immár az egész vármegye 16 legjelentékenyebb települése közé kerültek, vagyis felzárkóztak a losonci és füleld járások hagyományosan népes, folyamatosan lakott szlávajkú községei (Turopolja 582,25 dica, Málnapataka 512,5 dica, Lest 509 dica, Uhorszka 469 dica) mögé. A négy járás összesített adatai a szécsényi szolgabíró által adóztatott terület további erősödését (immár 20,95%) és a losonci processus súlyának jelentős csökkenését (1692-ben még 34,66%, most csak 27,47%) mutatják a leginkább szignifikáns módon, de észrevehetően nőtt a kékkői járás adóalapja is (az 1692. évi 22,75%-ról öt év alatt 26,25%-ra) a megye egészéhez viszonyítva. A dica összeg csökkenése az 1692-es 40 942,5 rovásról az 1697-es 39 096 rovásra semmiképpen nem értelmezhető úgy, hogy ez idő alatt abszolút mértékben csökkent volna a vármegye adóalapja! Az adókivetés módja ui. nem induktív, hanem deduktív jellegű volt: a nádori porták alapján fent megállapított összeget osztották fel a helységek között (ezt hívták repartitionak!). A Rákóczi-szabadságharc Nógrád vármegye történetének egyik legdicsőbb időszaka volt. A rendi szabadságait és protestáns vallását az abszolutisztikus és türelmetlen Habsburgokkal és mohó hivatalnokaikkal és kegyetlen katonaságukkal szemben védelmező köznemesség, Rákóczi fő hatalmi bázisa vezetésével folytatott 8 éves háborúskodás anyagi terheihez Nógrád parasztsága és nemessége is rendszeresen hozzájárult a maga adóival. A Rákóczi-féle adóösszeírások közül a megye újratelepítése csendesen zajló folyamatainak érzékeltetésére a sárospataki országgyűlésen 1709-ben Nógrád vármegyére kivetett „helyesbített dica-k" újrafelosztását elvégző adójegyzóket tudjuk a legjobban hasznosítani.

37 185