Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében
60. АО I. 282. 61. 1386-ban: Mária királyné megengedi Losonczi Istvánnak, hogy gácri birtokán, a helység melletti hegyen várat, építsen. BÁNFFY I. 384. A dolog előzményéhez tartozik, hogy 1347-ben Régeni Dénes fiai arról panaszkodtak, hogy az elmúlt zavaros időkben a hűtlenek gácsi és divényi váraikat elhamvasztották. BÁNFFY I. 150. 62. АО .1. 640. 63. 1398. június 26-án Marchal-i Oth fia Domokos fia Péter átadja apja sessiojának déli felét „simulcum domo satis desolata et porta in facie eiusdem medietatis existentibus" ugyanazon Oth fia Miklós fia Istvánnak. ZSO I. 5381. 64. Még egy eshetőség megemlíthető. Feltűnő, hogy a Kacsics nem Szécsény körüli földjét körülvevő területen nagy mennyiségű törzsnevet ill. szolgáltató falu nevét találjuk, s hogy három erődítés is ilyen nevű (Szakái, Megyer, Lóc) település közelében fekszik. Nem elképzelhetetlen, hogy e várak a központi hatalom által emelt útelzáró őrhelyek voltak, amilyenek létét — igaz, még a X—XI. századból Györffy György bizonyította a dunántúli Kolon, Váty és Űrhida esetén. Ahhoz, hogy a kérdésben többet tudjunk, az illető várak ásatására és összehasonlítására volna szükség. A Szécsény körüli királyi telepítésre utaló falunevek nagy száma alapján nem kizárt hogy Szécsényben már a XII. század előtt állt királyi udvarhely, talán éppen a strázsaparti dombon. Azt biztosan tudjuk, hogy Szécsényben 1294-ig királyi várjobbágyok éltek. A feltételezett útlezáró várak e királyi központ védelmét biztosíthatták, elsősorban a Nógrádban feltételezetten még első foglalás jogán birtokló Zách nem földje felől. A Kacsics nemzetség Nógrádba településének idejét — elsősorban nevének szlávos hangzása és a Horvátországban előforduló hasonló nevű nemzetség alapján csupán a XII. századra teszik. 65. Ozdin birtokosai, a Kálnai Ettrék Kacsics voltára: CD VII/5. 527 — 529. A Zagyvafőiekre: WERT.NER M. 1901.114—116. 66. RA I. 827., SMILAUER, V. 1932. 140. 67. АО П. 290—294. 68. RA И. 1840., 69. Hollókőről 1313-ban: АО I. 282., Sztrahoráról 1324-ben: АО II. 65-06. 70. KRISTÓ Gy. 1973., 118. 71. RA II. 1840. 72. „Polta silva" első említésekor (1246: RA I. 827.) a környéken Egruch (Ettre) és Zách nem béli Márton birtokol, 1330-ban pedig Kürtösi Radon comes leszármazottja, Soós Péter kapja, mint Zách Felicián elkobzott földjét. ZOLNAY L. 1936., 27. 73. GYÖRFFY Gy. 1977. 335. 74. 1235: HO VI. 251., ÁÜO II. 193. stb. 1275: 110 VII. 156. 75. BÁNFFY I. 150. 76. RA I. 836. 77. ÁU О IV 171 — 173, SMILAUER, V. 1932. 143. 78. OD X/3. 168. 79. Bussán 1252. óta birtokoltak a Balassák. RA I. 964. Itteni tornyukról csak 1552-ben hallunk először. BEL1TZKY J. é. n. 187. SO. АО II. 115. 81. RA I. 1840-, 82. WERTNER M. 1900., 83. HO IV. 75-76. 84. BÁRTFAI SZABÓ L. 1911. I. 29. 85. 3. BÁRTFAI SZABÓ L. 1911. 32-33., 40, 50-51. 86. 1290: CD VI/1. 69., 1291.: ÁUO X/7. 17. 87. 1403: ZSO II. 2262., 1406: BÍRTFAI SZABÓ L. 1938., 122. 1409: ZSO II. 7389. 1410: MTT XII. 279. 88. WETRNER M. 1908. Ellentmond ennek a Kókaiak Pest megyei birtoklása: Kóka, Almás, Zsámbok, Bábli, Szentegyed, melyek inkább a Bicskei, esetleg a Kátai családdal való rokonságra mutatnak. BAKÁCS I. 1982. 1197., 1232., 1243., Sámsonháza területének XIII. századi birtokosaira lásd. a 38. sz. lábjegyzetet. 89. pl. CSORBA Cs. 1972. 177., CZOBOR B. 1876., GÁDOR J. 1968. 143. KÖNYÖKI J. 1906. stb. 90. Szügy: HO IV. 75-76. Gács és Divény: BÁNFFY I. 150., Salgó ENGEL P. 1977. 146. 91. RA I. 1880. 92. BÁNFFY II. 20. 93. Nagylibercse: ÁUO VIII. 353 — 356., Berzence: ÁUO XII. 267-268., Szécsény: NAGY I. 1907., 70—71., Cső: BÁRTFAI SZABÓ L. 1938., 255., 564 94. „Sztrahorai" Péter: АО II. 285., „Hollókői" Frank: ZSO I. 697., „Szőlősi" Dénes: АО IV. 495. 95. Nagylibercsére lásd. a 91. sz. jegyzetet., Salgó: АО V. 244 — 245. 96. Baglyaskő: FÜGEDI E. 1977. 102., Hollókő: АО I. 282. Somoskő: АО II. 65. Sztrahora: АО II. 65. 123
