Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Természettudomány - Hír János: Gerinces őslénytani vizsgálatok lehetőségei Nógrád megyében

hogy MA JER I. (1922) itt dinosaurus koprolitokat vélt fölfedezni. Nézeteit azonban senki sem fogadta el. Id. NOSZKY J. (1940) szerint csupán összesodort növényi törmelékről van szó. ljc. Alsó oligocén agyag A tenger visszahúzódásával az oligocén elején ismét szárazulati időszak köszöntött be a Magyar-középhegység területén, melyet a földtani irodalom TELEGDIROTH K. (1927) óta infraoligocén denudáció néven ismer. Ennek során a kréta—eocén rétegsorok jelentős mórtékben lepusztultak. Ennek korrelativ üledékét területünkön Id. NOSZKY J. (1940) mint az alsó oligocén „liguriai emelet" terresztikumát említi. Kiemelve annak Hárshegyi Homokkő alatti helyzetét ós változó vastagságát. Típusos előfordulása a Szendehelyi-völgy. Ősmaradványokat ez a képződmény sem szolgáltatott, de a Dunántúlon a Bodajk-kajmáti fauna, amely Magyarország legidősebb ősgerinces állattársasága (KRETZOI M.-PECSI M., 1982) ezzel az üledékkel egykorúnak tekinthető. l\d. A Hárshegyi Homokkőben települő tűzálló agyag, szenes agyag, növénylenyomatos márga A Hárshegyi Homokkő az oligocén tenger jellegzetes transzgressziós képződménye, amely a Cserhát Ny-i részén jelentős kiterjedésű, BÁLDI T. et al. (1976). Romhány környékén a homokkő képződése nem volt egyenletes, a terület átmeneti emelkedése szárazföldi, mocsári képződmények lerakódását eredményezte, amely ma fontos nyersanyag: a romhányi kerámiaipar alapja (VÉGH S.-NE, 1967). JANTSKY B. (1952) szerint az egykori szárazföld morfológiáját követi, települése ezért bonyolult és minősége is ezért változó. l/e. Becskei Formáció Ezen a néven foglalta össze HÁMOR G. (1973, 1985) az egri emelet regressziós zárótagjait; melyet szárazföldi tarkaagyagok, mocsári ós lagúnafáciensű kőszén zsinóros homokos aleurolitok és széntelepek alkotnak. Szempontunkból jelentősége csekély, mivel jórészt fúrások alapján megismert képződmény, nyíltszíni feltárásai alig vannak. Előfordulása Becske, Ordaspuszta, Kiskor környéke, valamint a Börzsönyalján Diósjenő és Nógrád. 2. Szárazulatok az Eggenburgien—Szarmata fejlődési szakaszban Az oligocén végén DK-Európa nagyhatású események színtere volt. Jelentős vízszintes és függőleges irányú elmozdulások zajlottak le (BALDI T., 1983), melynek eredményeként kezdtek kialakulni a Kárpát-medence alapvonásai. A miocén során a Cserhát területén már sohasem volt a tengerelöntés teljes. A változó helyzetű tengerágak között mindig voltak szárazulatok (HÁMOR G. 1985). A szárazulati képződmények fennmaradására azonban csak a süllyedókekben volt lehetőség, ezért jelentkeznek a terresztrikumok a rétegsorokban mindig az egyes tengeri ciklusok közötti ,,választóvonalakként". Ezekből már ismerünk ősgerinces maradványokat, melyek száma csekély ugyan, mégis ez a kisszámú nógrádi leletanyag az egész Kárpát-medence leggazdagabb miocén faunadokumentációját jelenti (KRETZOI M., 1983). 382