Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Közlemények - Természettudomány - Hír János: Mastodon arvernensis (Croizet et Jobert) előfordulása Szátok községben
(Megaderma), cickányokat (Petényia, Episoriculus), repülőmókusokat (Pliopetaurista) és peléket (Dryomimus) találunk gazdag egér együttes (Micromys, Apodemus, Rhagapodemus) társaságában JÁNOSSY D. (1979), KRETZOI M. (1962), KRETZOI M.-PÉCSI M. (1982), KRETZOI M. (1983). A Ruscinium tehát a harmadidőszak végén még egyszer és utoljára visszahozta Európába a szubtrópusi erdőket. Az M. arvernensis csordái ezekben az erdőkben éltek. A negyedidőszak elején bekövetkező újabb kontinentalizálódáshoz a faj nem volt képes alkalmazkodni, kihalt. A szátoki lelet földtörténeti jelentősége, hogy bizonyíték a Cserhát bizonytalan korú kavicstakarójának rétegtani elhelyezésében. Ezt a képződményt már NOSZKY J. (1940) és LÁNG S. (1967) is - konvencionális alapon - az aszódi felsőpliocén mastodonos kavicsszinttel párhuzamosította, de koncepciójuknak mind ez idáig nem volt őslénytani bizonyítéka. A kavicsösszletet É-D-i irányú vízfolyások halmozták föl, melyek a Vepor- és az Osztrovszky-hegységből kiindulva keresztülfolytak a Cserháton és annak D-i előterében építették hordalékkúpjaikat. Nem véletlen, hogy ez utóbbi térségben az M. arvernensis maradványai gyakoriak (4. ábra). JEGYZETEK FEJ FAR О. (1964): The Lower Villafranchian Vertebrates from Hajnacka near Filákovo in Southern Slovakia. — Rozpravy Ustredneho ustavu geologického, Praha, Svaz. 30. JÁMBOR Á.—MOLDVAY L.—RÓNAI A. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához L—34— IL, Budapest. — Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest, p. 154—155. JÁNOSSY D. (1979): A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. — Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 1-206. KRETZOI M. (1962) : A csarnótai fauna és faunaszint. — MÁFI Évi Jelentése 1959-ről, p. 297 — 343. KRETZOI M. (1983) : Kontinenstörténet és biosztratigráf ia a felső harmadkor és a negyedidőszak folyamán a Kárpátmedencében és korrelációi. — Földrajzi Közlemények, 31. (107.) köt., 3—4. szám, p .230—240. KRETZOI M.—PÉCSI M. (1982): A Pannoniai-medence pliocén és pleisztocén időszakának tagolása. — Fidrajzi Közlemények, 30. (106.) köt., 4. sz., p. 300—326. LÁNG S. (1967): A Cserhát természeti földrajza. — Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 189—190. MOTTL M. (1939) : A gödöllői vasúti bevágás középső pliocénkori emlősfaunája. — Földtani Intézet Évkönyve, 32. köt. 3. füz., p. 257 — 350. NOSZKY J. (1940): A Cserháthegység földtani viszonyai. — Földtani Intézet kiadása, Budapest, p. 125. OSBORN H. F. (1936): Proboscidea. — Washington, p. 1—802. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. — Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 1-345. SUESS E. (1863): Über die Verschiedenheit und die Aufeinanderfolge der tertiär Landfaunen in der Niederung von Wien. — Sber. Akad. Wiss., Wien, 47., p. 306—311. SCHLESINGER G. (1922): Die mastodonten der Budapester Sammlungen. — Geol. Huug., tom. 2., fasc. 1., p. 1—284. TOBIEN H. (1973): The structure of the mastodon molar. (Proboscidea, Mammalis). Part 1 the bunodont pattern. — Mainzer geowiss. Mitt., 2., p. 115—147. TOBIN H. (1978): On the évolution of Mastodonts (Proboscidea, Mammalia). Part 2 the bunodont tetralophodónt Groups. — Geol. Jb. Hessen, 106., 13. abb., p. 159—208. VOROS I. (1985): Archidiskodon gromovi Alekseeva at Garrutt, 1965 from the Upper Pliocène gravel of Aszód (Hungary). — Fragmenta Min. et Pal. 12., p. 34—49. 375
