Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885
évekhez képest, amikor a magyar színművészet elfoglalta helyét a romantikus művészetek rendszerében. A megőrző tendencia és az irodalmi élet nyilvánosságának korlátozott volta, a Vörösmarty-nemzedék távlatvesztése, idő előtti kihalása a műsorban is zömmel a régi repertoárt tartósította, amely éppúgy kétarcú volt, mint a passzív ellenállás egésze. Továbbra is gazdálkodott értékekkel, de újak létrehozása, az európai horizont szem előtt tartása már nem lehetett napi követelmény. A magányos írói alkotóműhelyekben (a Felvidéken a nógrádi Alsósztregován, a gömöri Hanván) születtek ugyan remekművek, de a létrehozásában és fogyasztásában is közösségi, ekkor már szakosodott kapitalista üzemként működő színészet más lehetőségeket kívánt volna fejlődéséhez. A magyar közigazgatás (és ezzel a hagyományos, testületi pártolás) felfüggesztése, a katonai közigazgatással életbe lépő új területi rendszer, a belső migráció akadályozása egyaránt a rendszeres színészet ellen hatott. 28 Ehhez járult Nógrádban az egyik kultúrközpont, Losonc pusztulása 1849-ben, ami a műkedvelést segítette országszerte, a város felsegélyzésóre tartott előadásokkal. Nógrád színháztörténetének e korszaka még kutatlan ; elsősorban a megyefőnöki iratok áttekintése gazdagíthatja ismereteinket, minthogy itt archiválták a társulatok működési engedélyeit, szerencsés esetben a társulati névsor, az eddigi tevékenységet igazoló okmányok, a tervezett műsor mellékletével. Ugyancsak feltáratlan az 1850-es évek sajtója. Jelenlegi tudásunk szerint a szabadságharc bukása után először 1850 októberében játszott egy közelebbről nem ismert színtársulat, hatékony pártolással. 29 1852 elején Mátrai István társulata Esztergomból érkezett Balassagyarmatra; ugyanebben az évben már Losonc is újra felbukkant a színházügy térképén, Kétszery József és Kőszegi Endre együttesét fogadva-pártolva. 30 Az 1860-as évektől megszaporodnak adataink Nógrád színészetéről. Nemcsak az országos politikai helyzet változásának tünete ez. Ismételt kísérlet történt ekkor a színházi szaksajtó megteremtésére és helyi eredményként tarthatjuk számon a Kéknyomda megalakulását a megyeszókhelyen, amely rendszeresen készített színházi nyomtatványokat: színlapokat, köszöntőverseket. A legkorábbi, ismert produktuma is egy ilyen versezet, amely 1862. augusztus 30-án üdvözölte a Balassagyarmaton vendégszereplő ifj. Lendvay Mártonné Eáncsy Ilkát, a Nemzeti Színház tagját, aki férjével együtt - utóbb Losoncon is fellépett. 31 A Nemzeti tagjainak gyakori vendégjátéka nemcsak pénzkeresetül szolgált az ország legjobb színészei számára, hanem anyagi és szellemi gyarapodást jelentett az őket meghívó és fogadó színtársulat és persze a közönség számára. A vendég rendszerint olyan újdonságot hozott magával, amelyben neki bravúrszerepe volt. Alakítása köré komponálódott az előadás, ebben a színtársulat tagjai legjobb képességeik bemutatására törekedtek. Utóbb pedig utánozni-másolni igyekeztek mindazt, amit tőle tanultak. Az 1860-as években ilyen vendégjátékon láthatta a megye közönsége Prielle Kornéliát és Szerdahelyi Kálmánt is. 32 Az 1860-as évek elején a színészet hazafias-politizáló jellege erősödött, póldázatos előadásaival a kortársakban 1848 folytathatóságának illúzióját táplálta. Jól megfigyelhető ez Loconc 1862. évi, csaknem folytatólagos műsorán, amelyet a Hölgyfutár rendszeres tudósításaiból viszonylag jól ismerünk. Tóth József ós Kőszegi Endre társulatát Pázmán Mihályé váltotta, aki június-augusztusi előadásain bemutatta azokat az új sikerdarabokat is, amelyek ugyan csekély irodalmi-esztétikai értéket képviseltek, de az 1860/61-es politikai fellendülés, az újrainduló alkotmányosság légkörében keletkeztek, amely - mint azt a megyetörténetből tudjuk - Nógrádban az 1848-as eszmehűség jegyében, igen erős aktivitással zajlott. Ezek a játékdarabok már nem a 276
