Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885
A vándorszínészet számára Nógrád a másodrangú területek közé tartozott: az elsősorban északon vegyes nyelvű lakosság miatt a megye déli helységeit kedvelték inkább, de a városfejlődés alacsony fokán itt is csak kis előadásszámra, csekély közönségre és bevételre számíthattak. Az útvonalak természetesen azonosak a gazdasági élet érhálózatával : az említett, észak-déli irány mellett említendő a VácBalassagyarmat-Szécsény-Losonc és a Léva-Losonc-Rimaszombat-Rozsnyó útvonal. Az utóbbi (a magyar nyelvterület északi peremén) már Kelemen László terveiben szerepelt : erre szerette volna menekíteni társulatát. Az előbbit járta 1816-ban az a Nógrád vármegye pártfogolta vándoregyüttes, amely azután Esztergomban talált pártolást. 16 A nógrádi népességi és nemzetiségi viszonyok miatt a társulatok szemében felértékelődtek azok az alkalmak, amikor a nógrádi nemesség, amelynek számaránya az országos átlag fölött volt, 17 mint közönség koncentrálódott. A vármegye ilyen ünnepe volt 1824 szeptemberében a tárnokmester látogatása, amikor "Üjfalussy Sándor társulata kísérte a megyében a vendéget. Ennek keretében játszottak Patvarcon, Szentiványi Anzelmnél, ahol - érdekes adat a zenei műkedvelésre is ! - Üjfalussy duettet énekelt a háziasszonnyal és Kisterenyén, Gyürky Pál alispán kerti üvegházában. 18 Az anonym tudósító a társulat öt tagját említi névről: közülük Hetényi József később maga is vándorigazgató lett, a komikus ,,Koncz" pedig valószínűleg azonos Kelemen hajdani, Losoncon is megfordult színészével. 1835 októberében az új vármegyeház avatására hívta meg a Miskolcról érkező Kilényi Dávid színigazgató három fellépésre (egyébként a nógrádiak kérésére) Dérynét, valamint a budai Várszínház együtteséből még Bartha Jánost és Telepi Györgyöt. 19 Ugyanebben az évben a megyében nem először járó Balog István - balassagyarmati, szécsényi ós szügyi játszás - után a megye legjelentősebb gazdasági eseményére igyekezett, a losonci gyapjúvásárra. 20 Ennek jelentőségót mutatja az a datálatlan színlap is az 1830-as évek közepéről 21 , amely a losonci Arany Sárkány fogadó termébe invitált, ,,I. helyet" kínálva 50, másodikat 25 krajcárért, míg a „galéria", azaz a karzat belépti díja 15 krajcár volt váltócédulában. Könyves Máté színtársulata ezen az estén, tagjai között a Nemzeti Színház alapító tagjává emelkedett Fáncsy Lajossal, Kiss Endre Losontzon a gyapjúvásár c. háromfelvonásos énekes vígjátékát adta elő - alklmalsint egyikét azoknak a magyarított német vígjátékoknak, amelyeket a fordító-átdolgozó mindig a játszóhely körülményeihez, helyzetéhez alkalmazott, így keltve az eredetiség és az újdonság látszatát. A Nógrádot járt vándortársulatok műsorának elemzésére először 1826-ból van lehetőségünk, amikor Balog István az év áprilisában Vácott újjáalakította társulatát, nyolcadmagával érkezett Balassagyarmatra s ott négy, majd Losoncon öt előadást tartott. Kilenc előadott produkciója között klasszikusokat is találunk, így Franz Grillparzer Szapphó c. tragédiáját és Ősanya с végzetdrámáját, Kisfaludy Károly Kemény Simon c. vitézi játékát, az 1820-as évek viszonylag friss sikerdarabjait. Természetesen a műsort nem lehet a puszta címek alapján minősíteni: e daraboknak mindenkor helyi változatát adták elő a vándorszínészek, alkalmazkodva a játszóhely adottságaihoz, a társulat létszámához és összetételéhez, sőt olykor a közönség kívánságaihoz is. Erős szöveghúzások, összevont vagy elhagyott szerepek, minimálisra csökkentett látványosság jellemezték ezeket az előadásokat. A játékrend zömét azonban nem a zanzásított klasszikusok tették ki, hanem a szórakoztató darabok : zenés vígjátékok, tündórbohózat, rablótörténet a hírneves Rinaldo Rinaldiniről meg ,,quodlibet", azaz jelenetekből, ének- ós táncszámokból álló egykorú kívánság 274
