Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet

túltól, a tárgyak tanúsága szerint ez a kapcsolat szorosabb volt az előbbivel. Ennek okait feltétlenül az érintett területek lakóinak eredetében, rokonságában kell keresnünk. Ezután felmerül a kérdés: kik és miért rejtették el ezt a leletet ? Északkelet-Magyarország későbronzkori—kora vaskori lakója a kyjaticei kultúra volt. A mai Magyarország felé való terjeszkedésüket a rimaszombati horizont fémleleteinek elrejtése, majd új típusú kerámia és fémek megjelenése jelzi. Ettől kezdve számolhatunk megtelepedésükkel, ők rejtik el a területünkön előkerült HA korú fémeket is. Kemenczei T. több alkalommal elemezte a kyjatice fémművességet, korábbi munkájában két,

95 az 1984-ben megjelent monográfiájában három időszakot különített el.

96 Megállapította, hogy a kultúra végét jelző raktárleletek előtt elrejtettek nem köthetők jelentősebb népmozgáshoz, valószínűleg helyi ellenségeskedések emlékei. Az is kérdéses, hogy a csitári leletet elrejtő emberek hol, melyik telepen éltek. Feltételeznünk kell, hogy nem nagy távolságról menekítették idáig a tetemes súlyú bronzot és a törékeny edényt ; vagyis a telepet legfeljebb 20-25 km-es körön belül kell keresnünk. De ez a telep ugyanakkor nem lehetett jelentéktelen sem, mert nem valószínű, hogy egy kis telepen ilyen jelentős készlettel rendelkező bronzműves működött volna. A közelben jelenleg három lelőhelyről ismerünk kyjaticei telep-anyagot: a benczúrfalvi Majorhegyről, a Szécsény melletti Pösténypuszta-Homokbányából és a közvetlen közelből, Patvarc-Öreg Hradistyáról. Az első lehetőséget el kell vetnünk, mert eddigi tapasztalataink szerint a majorhegyi fémkészletet közvetlenül itt, a hegyen ásták el, ezt több depót is bizonyítja. A patvarci leletmentések alapján itt csak egy kisebb közösséget valószínűsíthetünk. Pöstény lehetőségéről már nem győződhetünk meg, mert a nagyarányú bányaművelés során a telep megsemmisült, a leletek ajándékként kerültek a szécsényi múzeumba. Tehát a csitári lelet értékelése - hasonlóan számtalan más bronzkori raktárlelethez - kénytelen nyitva hagyni az elrejtés okainak és a készítés helyének kérdését. Kutatásunk az utóbbi években eljutott oda, hogy a bronztárgyak korát igen nagy biztonsággal meg tudja határozni, sikerült közöttük számtalan fontos összefüggést felfedezni, bizonyos időszakokban segítségükkel a népcsoportok mozgását is kimutatni. A továbblépés alapvető és legsürgetőbb feladata lenne, hogy törekedjünk egy reális, mindenkor a tárgyakon nyugvó történeti háttér megrajzolására, körvonalazására. Reméljük, ehhez segítséget fog adni a csitári raktárlelet közlése is. JEGYZETEK 1. Ezúton mondok köszönetet Hegedűs Katalinnak, a depót közlési jogának átengedéséért. Hegedűs K. szakdolgozata: A balassagyarmati járás őskori településtörténete. Kübinyi Eerenc Múzeum Régészeti Adattára 37—73. 2. Kemenczei, 1984. 146 p ; Mozsolics, 1985. 108—109 p. 3. A leltározást Mozsolics Amália végezte el, 1975-ben. A tárgyleírásoknál — a szükséges rövidítések mellett — az általa használt terminológiát igyekeztünk követni. A leírásban alkalmazott rövidítések: H: hosszúság, SZ: szélesség, Átm: átmérő, M: magasság, V: vastagság, t: tábla. 4. Kemenczei, 1984. 48 és 96 p. 5. Mozsolics, BKGK 1984. 48 p. 1. t. 6. Mozsolics, 1973. 77. B. t. 3. 7. Kemenczei, HÓMÉ 1965. XIII. t. 2; V. t. 17—19; XXVII. t. 10. Mozsolics, 1973. 57A. t. 2-3. 8. Mozsolics, 1985. 119 és 175 p. 9. Csalog—Kemenczei, AÉ 1966. 10. kép. 4. 10. Mozsolics, 1985. 31. t. 19; 61. t. 5; 117. t. 7; 36. t. 14; 87. t. 11. 11. Kemenczei, 1984. CLXXXIX. t. 5, 9. 22