Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944
1925 januárban 18 fő, februárban 19 fő, márciusában 16 fő, 1926 januárban 3 fő, februárban 3 fő, márciusában 2 fő, 1927 januárban 2 fő, februárban 2 fő, márciusában 2 fő, 1928 januárban 2 fő, februárban 2 fő, márciusában 2 fő. Ezzel párhuzamosan némileg megnőtt a takarítófiúk száma a különféle munkáknál. Ez még olcsóbb munkaerőt jelentett. A bánya gazdaságában dolgozó napszámos nők létszáma is csökkent, illetve stagnált. 1925-ben 2-8 fő, 1926-ban 3 fő, 1927-ben 3-7 fő, 1928-ban szintén 3-7 főt alkalmaztak az idénymunkáktól függően. Még a telefonkezelő női személyzetet is csökkentették, illetve időszakosan le is építették. 1925-ben 2-8 fő, 1926-ban 2 fő (júniusban leépítették), 1927 októberétől ismét 2 női telefonkezelőt alkalmaztak. 89 A bányánál a napszámos keresetek alakulása a férfi és női napszámos munkát végzők között igen nagy különbséget mutatnak. A női napszámosok átlagos törzskeresete egy 8 órás, illetve egy 12 órás műszakra 1876 korona, míg ugyanezen műszakokra a férfi napszámosok 3014 koronát kerestek. A női napszámosok bérpótléka vasárnapi vagy hétköznapi túlmúszakra 903 korona, míg a férfi napszámosok ugyanilyen túlműszakért 1204 koronát kaptak. 90 A Szakszervezeti Értesítő közlése szerint 1927-ben 3,62%-kai, 1928-ban 7,38%kal emelkedett az élelmiszerek ára. Ehhez viszonyítva a bérek alig érezhetően emelkedtek. A női átlagbér 1927-ben 26,35 P., 1928 végén 26,51 P. 91 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgótarjáni Acélgyárában 1928-ban 12 fő 16 éven felüli nőt alkalmaztak 8-10 órás munkaidőre. A Salgótarjáni Palackgyárban szintén 1928-ban 223 nődolgozót alkalmaztak. A 223 főből 60 fő 16 éven aluli volt, valamennyit 10-12 órás műszakban foglalkoztatták. A téglagyárban 6 fő 14-16 éves leányokat alkalmaztak 11 órás munkaidővel. (2 órás ebédszünettel.) Annak ellenére, hogy 1919 októberében a nemzetközi munkaügyi értekezlet kimondta, hogy az ipari üzemek munkásainak munkaideje a napi 8, illetve a heti 48 órát nem haladhatja meg, 1937-ig nem tartották be. Valamennyi, nőket is foglalkoztató munkahelyen sem munkásfürdő, sem étkező helyiség nem állt rendelkezésre. 92 A Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. galvanizáló, kimosó és csomagoló műhelyében majdnem kivétel nélkül női munkások szerezték meg a kellő szakképzettséget. 1925-ben a női munkaerőt ezekben az üzemekben éjszakai műszakban is foglalkoztatni akarta a társaság. A város polgármesteréhez címzett beadványukban a tervezett éjszakai foglalkoztatást azzal indokolták, hogy csak a 16 éven felüli, egészséges szervezetűeket este 6 órától reggel 6 óráig - éjféli 2 órás pihenőidővel - 1925 október második felétől 1925 december közepéig. Az éjszakai munkára a gyár vezetésének véleménye szerint 15 munkásnő munkabeosztása válik lehetővé, melynek „alkalmazását csupán a szakmában való képzettségük s nem az olcsó munkaerő alkalmazása teszi lehetővé ..." A polgármester a kérelmet illetékességből továbbította. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a kérelemre adott válaszában hangsúlyozta, hogy „Az ipari üzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 1911. évi XIX. sz. törvénycikk" alapján „az olyan üzemben, mint a folyamodó cégé, női alkalmazottak este 10 órától reggel 5 óráig nem foglalkoztathatók . . ." ezért nem javasolják. 93 1920-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a szent Borbála ünnepen kívül szent Prokop napjának megünneplését is bevezette. Borból, húsból ós kenyérből álló ajándékot adtak a bányászoknak. Az Eszakmagyarországi Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. az SKB Rt.-hez hasonlóan állította össze ajándékcsomagját : minden 18 éven felü227
