Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

esete. A tereskei földbirtokos megbízza a helybéli lókupecet, hogy egy pár öreg lovát a váci vásáron adja el. Oláh Mihály 140 forintra alkudja le a pár lovat, mire Eriedtzky még 10 forintot ad a lókereskedőnek - így aláírattat vele egy 150 forintos kötelezvényt, hogy „Szent Erzsébet napig" a gyöngyösi vásárban vesz földesura számára lovat. Lovat venni Gyöngyösön sem sikerült, az ugyancsak ott lévő megbízó nem hajlandó a pénzt elfogadni, neki ló kell. A pénzt még meg is toldja 100 forinttal. Oláh Mihály próbálkozását már Losoncon teszi a „Judit napi vásáron." Oláh Mihály meg is veszi a lovat, de a megbízó nem veszi át, mivel nem nyerte meg tetszését. Az újabb lóvásár Nagysallóban van, ahonnan egy pár feketével tér vissza lókereskedőnk, de most sem találja el megbízójának ízlését, akinél minden alku nélkül „három hétig ott van a pár ló", de az egyik lovat, mint a panaszos levélben olvashatjuk „Tekintetes Fridetzki József úr a Lovat Bóressei által hozzám vissza küldötte, akik is az istállómról letörvén a lakatot, erővel a pej Lovat (ennek árát 400 forintra tartotta az eladó) elvitték s a feketét nálam hagyták". A történetnek nincs vége. Mintegy 345 forint kárért tesz panaszt a panaszos az alispánnak. A végzés eredményeként 100 forint elégtételt kap. Oláh Mihály és egy határozatot: „a ló kereskedéstől egyáltallyában tiltattasson el."

52 Rátz Ádám szécsónyi „adózó" lókereskedő - bár neki is meggyűlik a baja egy Hont megyéből való urasággal - aki nála hitelben vásárolt lovat - azt panaszolja, hogy a nagyoroszi vásáron a nála lévő lovat oktalanul vélték lopottnak." Ezt a félreértést „Szécsény Városának Hadnagya és Tanácsa" által kiállított igazolás megcáfolja, de a Balassagyarmaton rámért 24 botütést levenni róla nem tudják.

53 A gyakori vásárlátogatásról árulkodnak azok a városi jegyzőkönyvi lapok, melyeken tulajdon elleni vétségek vannak felsorolva. 1810. pünkösd hava 10-én tartott balassagyarmati vásáron öt magáról megfeledzekett tolvajt büntetnek meg 30 korbáccsapással és 30 pálca ütéssel. A megbüntetettek közül 3 nő, közülük kettő cigány, és két férfi, mindketten cigányok. Bűnük zsebtolvajlás és kalaplopás.

54 1811-ben (Szent András hava 1. napja) egy magyar férfi kap 12 botot csizmalopásért, és 12 korbácsra ítéltek egy cigány nőt egy abrosz eltulajdonításáért, de az „terhesnek mutatta magát", megvizsgálása után pedig „kisülvén - őtet nem terhesnek lenni ( !) Tsalfaságért és lopásért" halmazati büntetésként a 12 korbácsot 18-ra emelik fel.

55 De van más megyéből ide vásárba jövő, bandákba tömörülő társaság is, ki módszeresen - nem megtévedésből lopnak. 1809-ben egy Hevesből idejött tolvaj bandát lepleznek le, s kísérnek a városházára, ahol ,,a tolvajok neveik tetteik, s büntetéseik félj egyeztetett. "

5 6 Természetesen ezzel a példafelsorolással egyáltalán nem azt akartuk sugallni, hogy a cigány lopott. Minden nemzetnek, néprótegnek vannak olyan elemei - akik a nem mindig veszélytelen - de könnyebb útját akarják választani a megélhetésnek, nem az éhség, a szükség vitte rá a felsoroltakat a lopásra, hanem a haszonszerzés. A lopások különben is a városokban annyira elharapództak, hogy a mezőváros külön intézkedést foganatosít az éjszakai besurranok ellen, mikor kimondja; „dobszó által közhírré adasson, hogy az esti harangozás után, amely nyári időben 10 órakor, téli időben 9 órakor adatni fog, az utcán lámpás nélkül járni senki sem merészeljen."

57 A megye pedig 1816-ban hozza meg tiltó rendeletét a csavargó oláh cigányok ellen, akik „a Megyebeli Helységekben való megtelepedésük köztapasztalás szerint alkalmatosságot nyújtván a sok lopásokra, ... a Szolga Bírák az illető helységbeli elöljáróknak szorosan hagyják meg, hogy az ide, s tova Csavargó Cigányokat a' 174