Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

,,Ezek is penig midőn visszajönnek, mind lehet lakóhelyére rendelni."

21 A telepítések során egyre több faluba került általában egy, ritkán két-három cigány család. Hogy a falubeliek hogy fogadták őket, arról közvetlen adataink nincsenek. Visszaemlékezések szerint általános nézet, hogy a magyar paraszt lenézte a cigányt restségéért, piszkosságáért. Ebben volt valami kornak megfelelő rangsorolás is. Az ugyancsak lenézett, sokszor becsmérlő jelzőkkel emlegetett pórnép időnként a nálánál magasabb polcon lévők gőgjét átvéve, vélt felsőbbrendűségét érvényesíthette a társadalom perifériáján lévő cigánysággal szemben. Az is tény, hogy relytélyes, mágikus erőt is tulajdonítottak a cigányoknak (vajákosság, varázslat), amiért féltek is tőlük. Általában nem sok vizet zavart ez a pár család, amelyik sátrakban, később putrikban megbújva, a falu szélén meghúzódott. A birtokos nemesség telepítés révén ingyen munkaerőhöz jutott, kik válykot vertek, téglát égettek, ha kellett, kovácsoltak szöget, ácskapcsokat, teknőt készítettek, s sok egyéb olyan munkát elvégeztek, amit a céhbeli mesterek vagy el sem vállaltak volna, vagy egyáltalán hiányukat kellett pótolni. A cigányság sorsában változást, szemléletben és módszerben egyaránt a felvilágosodás hozott, melynek képviselői nálunk Mária Terézia és II. József. A CIGÁNYSÁG VÉGLEGES LETELEPÍTÉSÉBE TETT KÍSÉRLETEK A 18. SZ. MÁSODIK FELÉBEN Általános rendelkezések: A 18. század Európájában stabilizálódott a politikai helyzet. Az abszolutista uralkodók minden alattvalójukat kormányozni akarják. így válik államérdekké a cigányság integrálása, gazdasági, kulturális felemelése. A felvilágosodás kora az emberi méltóság újrafelfedezéséé. A politikai érvek mellett erkölcsiek is sorakoznak: a cigányok jogainak elismerését, gazdasági, társadalmi jogaiknak megteremtését követelték. A feladat sokrétű volt, fel kellett számolni a hátrányos megkülönböztetést, biztosítani kellett a gazdasági és polgári tevékenységek különféle mozzanatait. (Földhöz juttatás, céhekbe való bejutás stb.). Európa államai más és más módon igyekeznek ezt a nem kisfeladatot megoldani. Spanyolországban pl. megtiltják a cigány név használatát, mindazoknál, akik lemondanak a cigány nyelv használatáról. Az ilyenek minden foglalkozási és hivatali korlátozás alól mentesek. Poroszországban ós Oroszországban földet osztanak a cigányoknak, így próbálják őket letelepíteni. A legnagyobb és legátfogóbb munkát azonban Mária Terézia és II. József végezték.

22 Mária Terézia 1758. április 6-án intimátumot intéz a megyékhez, melyben - mint elődei - hitet tesz a cigányság letelepítése mellett, s megerősíti a birtokos nemesség azon jogát, hogy birtokain „. . . az állandó lakhely nélkül bolyongó, és ide-oda osonva ismételt kihágásokkal vétkező" cigányokat birtokaikon letelepíthessék. Felszólítja a megyéket,hogy azokról a cigányokról: „. . . akik jobb útra tértek . .. (s) meg akarnak maradni az ország határain belül" készítessenek összeírásokat. Az uralkodó emellett államilag is megpróbál telepítéseket tenni a Bánátban 1761 és 1763 között, de a cigányság továbbáll.

23 (A sikertelenség részben magyarázható azzal is, hogy a már megtelepedni hajlamos, több évszázada itt élő cigányság utánpótlásaként megjelennek a vándorló életet folytató oláhcigányok, akiknek helyhez kötése még a 20. században sem sikerült teljesen.) 163