Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

esetre s ily feltételekhez kötve, nem adott, hanem eventualiter kilátásba helyezet segély igérése gyakorlatilag annyi volt, mint a segély megtagadása." Tény az, hogy Kossuth pártolni kénytelen ezt a kormány állásfoglalást, Teleki pedig hosszú beszédben szólalhat fel ellene. Lássuk be! - kiált fel - hogy ,,Olaszországnak nem csak alkotmányos, de nemzetiség tekintetéből is igényei ugyanazok, melyek Magyarországéi. . . . Nem jönnénk-e magunkkal ellenkezésbe, ha mi nem alkotmány mellett, de azon nemzet joga ellen fognánk fegyvert, s őket korlatolnók azon jog gyakorlatában ? Már pedig a tegnap itt felolvasott ministeriális irat ezt tartalmazza, s az utolsó eset legjobb reménység volna az olaszoknak, t. i. azon intermediatio miszerint külön szakadna egy része és pedig nem olasz, hanem Ausztria érdeke tekintetéből, s annak - másoktól különszakadva alkotmányos élete biztosíttatnék. Azon nemzetet nem lehet kényszeríteni, mely általános nemzeti életet akar élni, hogy eldaraboltan éljen, habár alkotmányos, de nem nemzeti életet is." Hát a horvátok ? - kiáltják oda neki, s ő így válaszol :,,... ha Horvátország - mint egész összes nép érdekét szemmel tartva - Magyarországtól külön akar válni, akaratát respectálom." Azután folytatja : - „Elismerem, hogy a ministerium nem absolitisticus érdekben kívánja a szövetséget megkötni, hanem alkotmányunk s függetlenségünk érdekében, csakhogy . . . kikhez folyamodnánk? Azokhoz, kik őket (a horvátokat - Sz. Gy.) fellármázták, felbujtották, a reactió embereihez, s ezek segedelmével reméljük a csendet ós rendet Horvátországra nézve is helyreállíthatni ? Ezen politicát nem oszthatom, mert sikerét teljességgel nem reményihetem" s még ráadásul ,,mi kockáztatnék egész Európának, a polgárosodott Európának szövetségét ? !"

24 Ennek a beszédnek elvi igazságai mellett is van jónéhány figyelemreméltó pontja. Hiszen itt talán nemcsak arról van szó, hogy Teleki Kossuth minden kapacitálása ellenére sem hajlandó az olasz segély kérdését tisztán gyakorlati, napi politikai, taktikai alapon nézni. (Sőt az előbbi idézet is azt mutatja, hogy úgy is megvizsgálja, s belátja hogy jót akarnak minisztereink - csak nem fog sikerülni, rossz a mód.) Hanem arra is gondolhatunk, hogy az az országgyűlés, amelyben Teleki - noha ő kapja a parlamenti baloldal legtöbb szavazatát - mintegy tízszeres arányban marad alul a kormánypártinak nevezhető Pázmándyval szemben a házelnök megválasztásánál, bizony meg fogja szavazni - legalábbis az ismertetett feltételek mellett, s Kossuth támogatásával - az Ausztria megnyugtatására szánt olasz segély tervezetet. Magyarán: Teleki mondhat amit akar, beszélhet szabadon a kormánypolitika ellen, mégis joggal tarthatja magáról : - „Én is azok közé tartozom, kik nem kívánnak ministerialis erisist előidézni, mert ez most a lehető legveszedelmesebb ..." Azt is feltételezhetjük, hogy a kormánynak - vagy legalábbis Kossuthnak - nem volt igazán érdeke az udvar felé valamiféle tehetetlen, vak, önvédelemre képtelen odaadást bizonyítgatni azzal, hogy ellenvélemény nélküli elfogadtatást erőltessen. Ezt annál is inkább feltételezhetjük, mert Széchenyi is gyanakszik és noha egyebekben dicséri Kossuthot, ugyanakkor sokallja nála az olaszok harca iránti szimpátia hangoztatását. Talán a Márczius Tizenötödike jó szemű tudósítójának is van némi igaza, mikor a július 4-én tartott képviselői értekezletről írva arra gyanakszik, hogy a minisztérium szószólója mintha megkönnyebbülni látszott volna a baloldali támadás bekövetkeztekor. Úgy találja az újságíró, hogy egyébként is nagyon gyorsan rekesztette be Kossuth az ülést, ahhoz képest, hogy mindössze öt képviselő szólott a javaslat trónbeszédbe való felvétele ellen.

25 Visszakanyarodva Teleki beszédéhez, úgy hisszük, hogy amikor ő a horvátokkal szembeni engedékenységet hangsúlyozza, bizonyosan nem áll szemben a Batthyány kormánnyal. Hiszen a minisztérium épp 150