Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Fia, br. Koháry István folytatta az atyai utat : 1647-től Szécsény, 1657-től Fülek örökös főkapitánya, 1658-tól Hont vármegye főispánja, csatában is halt meg, 1664. július 19-én, Léva mellett, öt fia közül témánk szempontjából István (1649—1731) élete és tevékenysége érdekes. Egyházi neveltetése ellenére Csábrágon gyermekkorától megszokta a fegyveres életet, hiszen ekkoriban minden főúri kastély, vár harcra készen állott, az udvarok tele voltak ágyúkkal és más ostromszerekkel, a kaszárnyák fegyveres szolgákkal, az istállók harci paripákkal és valóságos fegyvergyárak üzemeltek a vár falain belül. Bizonyos, hogy apjától és vitézeitől fegyverforgatást is tanult, így felkészülten lett Fülek főkapitánya a 18 éves ifjú. Fülek ebben a korban, tehát 1663. és 1682. között a Felvidék kulcsfontosságú végvára. Katonai erejének növelését tartotta a fiatal parancsnok fő feladatának, ezért 1671-ben felterjesztette az Udvari Haditanácshoz a vár bástyáinak megerősítésére vonatkozó kérelmét.

2 A kért 1500 Ft-ot, a következő év elején fel is vette, majd a falakat megerősítette. így a füleki vár 1678-ban sikerrel kiállotta a próbát és — bár a kurucok a gácsi ágyúkat is bevetették — ellenállt Thököly hadai első ostromának. A végház falain belül több társadalmi réteg is menedéket talált, így igen színes képet nyújtott lakossága. Első helyen a „vitézlő rend" állott. Ha Koháry nem tartózkodott Füleken, alkapitánya, Bellovics Sámuel volt a parancsnok. Mint minden végvári katona, ő is hűségesküt tett,

3 „hogy az én k(e)g(ye)lmes uramnak, római császár és magyarországi király őfelséginek fejem fönnállásáig és életem fo(gy)táig ebben az őfölségétől adott tisztemben, úgymint füleki vicekapitányságom és egyéb, Ofölségitül reám bízott dolgaiban igaz, hív s engedelmes szolgája leszek mindenekben őfölséginek a hazámnak. Ezen őfölsége füleki várát és praesidiumát az ofölsége hivségire fejem fön(n)álltáig és egy csöpp vérem kifolyásáig megtartom, minden Őfölsége ellenségi ellen mindenekben az őfölsége igaz híveivel, mind magyar, mind német tisztekkel egyetértek, Őfölsége hívséges dolgaiban minden előttem pörlekedőnek minden személy válogatás nélkül igaz törvén(y)t teszek, alattam valóinak tehetségem szerént mindenekben gondját viselem és a ben(n)lévő nemes uriméknak kinek kinek illendő böcsületet megadom, némely szabadságok ellen nem járok, az szegénységnek a tartományban mindenekben ügyekizem oltalma és védelme lenni, minden kóborlók és fosztok ellen, őfölséginek, fő- és vicegenerális uraiméknak őnagyságoknak, előttem járó főkapitány urnák őn(agysá)gának mindenekben engedelmeskedem, se titkon, se nyilván nem praktikálok ellenek, őfölsége igaz híveinek barátja, jóakarója leszek, ellenséginek ellensége fejem fönnállatáig. Ha mint pedig ollyat hallhatnék, aki hazánk(na)k, vagy őfölségének kárára lenne vagy ellene, avagy a végháznak, tehát tartozom éjjel nappal fő- és vicegenerális uraiméknak őn(agysá)gok(na)k, előttem járó főkapitány uramnak őn(agysá)gának tudtokra adni. Melyre a teljes Sz(ent)háromság, egy bizony " I(ste)n úgy segéljen." 41