Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Tertio az mely szántóföldeket onagyságok engedelmebül fogok szántani Ös(s)zel s tavaszkor bévet(t)etni, azokbul mindenkor az heted déz(s)mát praescriptusimmal együtt az szőlőhegybéli borokbul is hasonlóképpen az heted déz(s)mát öt esztendők eltelése után kiadni. A mak(k)os erdőkre penig onagyságok engedelmebül hajtatván sertésemet és ha onagyságok szécsényi rétjeit kaszáltatni akarom, az iránt onagyságok embereivel s praescriptusival végezni, a szabad pascuatiotul és lignatiotul (legeltetéstől és faizástól PB), fundusomtul és ah(h)oz való pertinentiáitul azoknak mivoltához képest in signum domini terrestris (a földesuraság jegyében PB) őnagyságoknak, praescriptusinak három esztendőnek eltelése után esztendőnként öt magyar forintot, az három esztendő ala(t)t is annuatim (évente PB) egy-egy polturát letenni tartozom és praescriptusim tartoznak. Actum in possessione Varbo, die 1° Maii A(nn)o 1690. Koháry István ob vulneratam dextram manu aliéna" A fenti, a jogi támadhatatlanság miatt néhol inkább latin, mint magyar nyelvű „biztosítók és óvadéklevél" a Szécsényben letelepedni akarókat kötelezte arra, hogy elismerjék földesuruk csorbítatlan jogát az általuk birtokba vett „fundushoz, veteményes és pajtás kertekhez" és ezek után a „cessionálison kívül" (vagyis a házhelyről való lemondás, annak a földesúr részére való átengedésekor járó térítésen túlmenő) másra nem tartanak igényt, továbbá lemondtak arról, hogy éljenek a királyi kisebb haszonvételek (mészárszék és kocsma) kizárólag a földesurakat illető jogaival. A mezőváros jogállását tekintve kuriális lévén az itt lakóktól a földesúr akármelyik esztendőben visszaválthatta a házhelyeket és kerteket úgy, hogy karácsony táján felszólítást küldött alattvalójának, ezután törvényesen felbecsültette a lakos által emelt épületeket és azok értékét (a már említett „cessionálist") megtérítette. A kuriális jogállásból eredt az is, hogy a szántóföldek, szőlők terméséből — az első öt évi teljes mentesség letelte után — hetedet, nem pedig a jobbágyfalvakban szokásos kilencedet és tizedet adtak a földesúrnak, míg egyházi tizedet nem kellett szolgáltatniuk. Végül a földesurak engedélyezték, hogy a szécsényiek erdeikben sertéseket makkoltassanak és lignatiot — vagyis épületeikhez és tüzelésükhöz szükséges faizást — élvezzenek. A pénzbeli szolgáltatás — cenzus — az első három évben csupán egy-egy poltura, vagyis másfél krajcárnyi, jelképes összeg volt, ezután viszont esztendőnként öt magyar forintra rúgott. Robottal — bár ezt nem említi a „kötelezőlevél" — nem tartoztak a szécsényiek földesuruknak. A nemesi rendhez tartozó telepesek a nem nemesektől eltérő feltételek mellett jutottak házhelyhez Szécsényben. Ilyen típusú okmány is fennmaradt, így alkalmunk van részletesen is tanulmányozni pontjait." „En Koháry Istvány magamra vál(l)alván ez aláb(b) megírt dologban successorimnak is terheket, adom tudtokra valakiknek illik ez levelemnek rendiben, hogy én Koháry Farkas és Koháry János öcsém uraimékkal őkegyelmekkel megegyezvén azon, hogy Szécsénynek megszál(l)ításában Dúl Mihály urammal ők(eg(ye)lmével együtt nemes és v(ité)zlő Vajszár Istvány uram ők(e)g(ye)lme fáradozván, az iránt azért is más egyéb dolgaimban őkegyelme jövendőbéli fáradozását is tekintve megnevezett öcsém uraimékkal ők(e)g(ye)lmekkel együtt mengedtem őke(g)ye)lmének és házastársának, nemzetes Olasz Kata asszonynak Szécsényben azon házhelyét és veteményes s pajtás kertet, melyeket engedel74