Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

rapítani a kiosztott földeket. De szóljon maga a forrás, hiszen ebből jóval többet tudhatunk meg a szécsényi határhasználat rendszeréről. (A latin nyelvű bevezető és zárórészeket magyarra fordítottuk.)

12 „Mi, Nándori Bene János, mint Nógrád, Eeölseő-Szeléni Szelény János, mint Hont és Földváry János, mint Pest-Pilis-Solt vármegyék alispánjai, Gerhart Pál, Darvas János és Gerhart György. Emlékezetébe ajánljuk jelen levelünk tartalmával mindazoknak, akiket illet, hogy midőn mi tekintetes és nagyságos Koháry István úr, ő császári és királyi felsége aranygyapjas lovagja, komornyikja és szécsényi végháza főkapitánya az ő és méltóságos gróf ghymesi Forgách Ádám, az említett Nógrád továbbá Borsod vármegyék főispánja, ő császári és királyi felsége tanácsosa, kamarása és mezei marsallja, a Dunán inneni végeknek és Ersek-Újvár végházának főgenerálisa és főkapitánya, nemkülönben Magyarország királyi pohárnokmestere, úgy is, mint szécseni vár és jószágok földesurai nevében tett kérelmére és tudományvételére azon nézetkülönbség csökkentése és bírói megítélése védett, amely egyrészt az említett földesurak, másrészt pedig az érintett szécseni végház nemessége és vitézlő rendje között a Szécsen határjelein belül fekvő szántóföldek, irtások, rétek és kertek vonatkozásában és alkalmatosságával felmerültek, összejöttünk az említett szécsényi végházban és ugyanott, mindkét fél jelenlétében Összeültünk, amikor az említett földesurak részéről bemutattattak és benyújtattak nékünk bizonyos pontok, vagyis kérések, papíron, magyar nyelven, melyek sora ilyen tartalommal jegyeztetett fel:" Primo: Mindenek(ne)k előtte excidáltassanak (hasíttassanak ki PB) táblánkint azok a földek és rétek, mellyeket az földesurak őn(agysá)gok praedecessori (elődjei PB) adtának volt hajdan az ezen paresidiumbeli vitézlő rendnek és azok osztassanak el az iratos háromszáz lovasra és azután kiki elégedje(n) meg azzal az földdel, réttel, amennyi kinek kinek osztály szerént fog jutni. Az mi az kétszáz lovas praetensióját (felvetett igényét PB) az iránt illeti, értik az földesurak őn(agysá)gok, hogy tudniillik az augeáltatott (gyarapított, növelt PB) száz lovasnak nem oszthatni azokbul az földekbül és rétekből, mellyek kétszáz lovasra bírálnak most. De ez a praetensio meg nem állhat, mert mikor az földesurak őn(agysá)gok praedecessori a magok föld és rétéi közzül excidáltanak földeket, réteket az ezen praesidiumbeli vitézlő rendnek, akkor az veteranus miles pleno numero (obsitos katona teljes számmal PB) volt, mely most restauráltatott és így az dolognak éppen az előbbi állapotra köl(l) visszatérni eziránt. Secundo : N(y)ilvánvaló dolog az, hogy az minémü földek, rétek megmaradnak az vitézlő rendnek excidálandó földektül, rétektül, azok proprie (sajátlag PB) nem másoké, hanem az szécseni földesuraké őn(agysá)goké. Azt is nem kevés károkkal érzették eddig őn(agysá)gok, hogy ezen praesidiumban lakozó nemes uramék közzül felesen bírják földjeit, rétjeit az földesuraknak őn(agysá)gok(na)k dé(z)sma nélkül. Mely ilyen károknak megtérésében utat találhattanak volna őn(agysá)gok, de az jó szomszédságért eddig is patientiálták (tűrték PB) magokat. De hogy földesúri praerogativájok (kiváltságuk PB) s jussok afféle abususokkal (jogtalan használatokkal PB) ne obscuráltassék és pericláltassék (elhomályosíttassék és veszélyeztettessék PB) te(t)cet(t) az a földesuraknak őn(agysá)goknak, hogy per amicabilem (barátilag PB) requiráltassanak (felkérettessenek PB) nemes uraink az jövendőbeli discordiának (egyet nem értésnek PB) eltávoztatásáért, és avag(y) amicabilis com26