Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
katonái tisztjeikkel együtt. A nemesi vármegye Fülek pusztulása után ugyancsak Gácsba húzódott és — Losonc mellett — itt tartotta közgyűléseit, így ők is érdekeltekké váltak abban, hogy messzebb tudhassák az erőszakosságuk miatt nem kedves szomszéd végvári katonákat. Egy korabeli német krónika, a Theatrum Europae 12 ; rávilágít Szécsény megostromlása katonai, ha úgy tetszik stratégiai indító okára is. Sobieski „észrevette, hogy a szécsényi erősség, mely a törökök által bíratott, a császár és a lengyelek között való levelezésben nagy akadály légyen, szükségesnek tartotta azon helyet, mely erős várnak tartatott, ostrom alá venni. . .". A korabeli hadművészet ugyanis elsődleges fontosságúnak tekintette, hogy előbb elszigetelje és így kiéheztesse, lélektanilag is meggyengítse az elfoglalni szándékozott várak őrségét. Ebből a szempontból Szécsény elfoglalása — együtt Kékkővel, Gáccsal és más környékbeli várkastélyokkal — teljesebbé tehette a törökök legerősebb végvárainak, Érsekújvárnak, Egernek, Budának, Nógrádnak a lépcsőzetes elszigetelését. Szécsény vára felszabadításának körülményeire a lehető leghitelesebb, közvetlen és igen részletes források is fennmaradtak: két levél, amelyet maga Sobieski János írt azokban a napokban, Szécsényből. 13 Sobieski ugyanis, attól kezdve, hogy augusztus közepén seregével Bécs felmentésére indult, legalább 32 levelet írt feleségének, Marie Casimire de la Grange (PArguin asszonynak. November 5-én — mint említettük — még (Ipoly)-Ság alatt táborozva azt írta, hogy a következő napokban hazaindul és útja Szécsény felé vezet majd. A következő levelét, november 11-én — „Szent Márton napján" — már Szécsény alatt keltezi. A levél fordítását Körmendy Adrienne kolléganőmnek tartozom hálásan megköszönni. „Legyen tisztelet és dicsőség Istenünknek a tegnapi ajándékért, amelyet nékünk adott, kegyéért és könyörületességéért, amelyet reményeink irányában mutatott. Azt mondták nekem, hogy ezt a poros helyet nem is védik, hogy ez egy kis ügy lesz, és az őrség, mihelyt hírünket hallja, azonnal széjjelfut és nem is fog védekezni. — ezért neveztem a korábbi levelekben váracskának ezt a helyet. Közeledve pedig ide, mivel feltétlenül erre kellett mennünk, elküldtem a hetman urakért, hogy tartsanak haditanácsot a tábornokokkal és az ezredesekkel, hogy meg kell-e támadni ezt a helyet, vagy vonuljanak-e el mellette. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy menjünk el mellette két személy kivételével. Egyidelyűleg elküldtem Fanfanikot (ti. a saját fiát, Jakub Ludwik Sobieski herceget, akit az erdélyi, vagy a magyar trónra szánt titokban PB) a lembergi várnaggyal és a lublini vajdával, továbbá Dünewald császári generálissal és Trux brandenburgi generálissal, hogy derítsék fel ezt a helyet, amelynek — már amennyire ez messziről megfigyelhető volt — nem látszott nehéznek a bevétele. Ugyanakkor kijelentettem a hetman uraknak, hogy az olyan hetyke embereket, akik sem engedelmeskedni, sem magukat megadni nem akarják, a hadi szabályzattal nem egyezik elkerülnünk, mivel magam vagyok itt en personne (vagyis engem, a királyt sért a törökök hetyke ellenállása P.B.). Ami pedig azt illeti, hogy a hadjárat évszaka a végéhez közeledik és az idő sem alkalmas a fagyok, a havazások és a zord idő állandósult és ha másutt nem sikerül téli szállást találnunk, akkor itt, ehelyütt fogunk áttelelni, az ellenség határ vidékén, ahol van elegendő széna és élelem is. Tegnap érkeztünk meg a város alá, erős havas esőben — teljesen más mint ahogy nekünk jelentették. Előttünk egy nem kicsiny város, teljesen török módra épült, amilyent még nem láttunk. Két mecset van benne, más tomyocskák és díszek egész sereggel, mindemellett nagyon jó erősséget találtunk kettős palánkkal, árokkal, falakkal, nagy bástyákkal, a dombon meredek lejtőkkel, huszonegynéhány ágyúval. 16
