Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
később hűtlennek nyilvánította Forgách Simont és elkobozta birtokait.) Végül is a bujáki uradalmat 1745-ben nyerte el királyi adománylevéllel Eszterházy Pál Antal.™ Arra, hogy — hasonlóan Hollókőhöz — Buják várában is katonáskodó parasztok telepedtek meg, 1698-ból két, egybehangzó forrás is tanúskodik. A Szécsény és Hollókő társadalmát oly kitűnően regisztráló 1698. évi rovásösszeírás 119 Bujakot is feltünteti, mégpedig úgy, hogy külön-külön beszél „Arx Buják"-ról és „Possessio Buják"-ról. A községben, amelyet inkább Bujákaljának neveznek (1647-ben 2 % adóportát, vagyis 11 egész jobbágytelket írtak itt össze).) 120 1698-ban 38 magyar jobbágygazdát sorolnak fel, akik sok lovat, ökröt, tehenet, sertést tartottak és búzát, árpát, zabot termesztettek, sőt 7 lakosnak szőleje is volt, (ekkoriban csak Ecsegen műveltek szőlőhegyet Dél-Nógrádban!). Ugyanakkor „Arx Buják" településen — tehát a várban —• 9 „colonus" élt családostul. A kiemelkedően legmódosabb Rágó Benedek „iudex" tulajdonában 17 „saját ökröt, lovat, fejős tehenet", 9 „uzsorás" ökröt, lovat, meddő tehenet vagy harmadfű tinót, 2 „tavalyi" tinót, vagy csikót, 122 juhot, öregdisznót írtak össze, de 140 kila búza, 30 kila árpa és 40 kila zab jövedelem is származott földjeiről. Szomszédjai — vagyona összetétele alapján nem ok nélkül — „a Rágó juhásza" néven emlegették. A többi 8 várbeli legtöbbje feleségestül szerepel egy bűnügyben, melynek tanúkihallgatását 1698. március 18-án, Losoncon vezette Jeszenszky Gábor szolgabíró, valamint Csemniczky Gáspár és Füssy János vármegyei esküdtek. 121 A vizsgálat tárgyát egy vélt gyermekgyilkosság képezte. Mint a vallomásokból rekonstruálható, a Buják várában lakó Szabó János 1695-ben, Bezzegh Imre úr parancsnoksága alatt a franciák elleni „imperiális hadba ment." Távollétében felesége összeszűrte a levet a várbeli Sallai Miklóssal, majd a tanúk szerint — inkább szóbeszédekre, hallomásokra hivatkozva állították ezt — a viszony gyümölcsét, megszült kisgyermekét valószínűleg titkon megölte. Keresték is a bujáki vár mély kútjában a csecsemő tetemét, de semmit nem találtak. Az ügynek számunkra egyes mellékkörülményei érdekesek. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy 6 férfi és 6 női tanú Buják várában élt (in arcé commorans), míg a többiek Buják községben. A várbeliek esetében soha nem nevezik meg, hogy melyik földesúr „alattvalói", míg a falubelieknél mindig jelzik, hogy Eszterházy István „subditus"-ai. De számunkra sokat mond az is, hogy az egyik tanú, Szendrei Márton (33 éves, a dicalis összeírásban is szerepel, de vagyontalan), szerint a bűnös viszonyt folytató Sallai Miklós egyszer azt mondta : „Csak adjanak egy pár puskát a kezembe, majd Losoncra fordulok, s nem restelek lemenni a faluba s Kovács Pál háza környékét megnyargalni, mert tudom, hogy ott van Szabó János feleségestül." Miután ui. a vádlott férje visszajött a háborúból, feleségével „az faluba lehordozkodott a várbul" — ami bizonyára a szóbeszédek miatt történt. A várbeliek: Bába Lőrinc (a gróf ispánja), Sallai István, Sallai Gábor (30 éves), Boldoghi János (37 éves), Herencsényi Péter (37 éves), Sütő István (69 éves), Bába János (25 éves), Szendrei Márton (33 éves) szintén tartottak néhány ökröt, tehenet, tinót, sertést és vetettek kisebb búzaföldekbe, vagyis parasztként éltek, de életmódjukat a fegyverviselés, végvárban lakás is jellemezte 1698-ban is. 1711-ben a vár kettős falai már romosak voltak, csak méhek és vadak lakták az egykori véghelyet. 1 " 100
