Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

Bori és borfői Bory (1848-49-ben azonban a „demokratikus" Bori névírást használta) László Diósjenőről származott. A 18. honvédzászlóaljban előbb őrmester, majd 1849. febr. 1-től hadnagy, végül júl. 21-én főhadnagy lett. Szeptember 28-án Klapka 3. osztályú katonai érdemjellel tüntette ki. Komárom feladása után a Pozsony megyei Csesztén telepedett le.

51 Nógrád megye 1848 őszén kiállított újoncaiból végül kiegészítést kapott két, a honvédsereghez csatlakozott császári-királyi soralakulat is. Ez a 3., Ferdinánd főhercegről elnevezett huszárezred és a 32., Estei Ferdinánd nevet viselő gyalogezred 3. zászlóalja - a másik két zászlóalja az ezrednek az itáliai tartományokban állomásozva nem csatlakozhatott a honvédsereghez - volt. A császári-királyi hadkiegészítési rendszerben Nógrád megye e két ezred hadkiegészítő területéhez tartozott, s így e két alakulatnál is szolgálhatott néhány száz nógrádi születésű katona. Közülük a következők lettek honvédtisztek : Váradi Török Oéza, a szabadságharc kitörésekor hadapród a 3. huszárezredben. 1848 nyarán ezredével részt vett a délvidéki harcokban és szeptember végén a magyar hadügyminisztérium léptette elő hadnaggyá. Októberben ezredével csatlakozott a honvédsereghez. A bácskai harcokban tanúsított bátorságáért december 6-án főhadnaggyá nevezték ki. 1849 március elején alszázados lett a Damjanich hadosztályához tartozó ezredénél, azonban hamarosan leköszönt és kilépett a honvédseregből. Később kakucsi birtokán gazdálkodott, 1900-ban Káinon halt meg.

62 Ugyancsak a 3. huszárezredben szolgált a szarvasgedei születésű Lányi Ferenc. Ezredével, mint tizedes lépett a honvédsereg kötelékébe és az első naptól az utolsóig becsülettel végigküzdötte a szabadságharcot. 1849. szept. 6-án Klapka léptette elő hadnaggyá a 6. huszárezredhez, az egyszerű paraszti származású vitéz őrmestert.

53 A 32. gyalogezred 3. zászlóaljánál - amely 1849 júniusában a 110. honvédzászlóalj sorszámot kapta - szintén találtunk egy nógrádit. Pichler Ignácot, aki 1825-ben Barnán született, és feltehetően német származású volt. 0 zászlóaljával, mint tizedes csatlakozott a honvédsereghez. Alakulatával Pétervárad várőrségéhez tartozott és a vár körüli harcokban vett részt a szabadságharc folyamán. 1849. ápr. 26-án léptették elő hadnaggyá, s a vár őrségével tette le a fegyvert.

54 A 32. gyalogezred gránátos osztályánál szolgált továbbá farádi Veres István. Ez az osztály - 2 század - annak a Budán állomásozó gránátos zászlóaljnak a része volt, amelyet szeptember közepén Jellacic-csal szemben szerveződő magyar táborba küldtek, s amely ettől kezdve a világosi fegyverletételig a honvédseregben - a feldunai, illetve VII. hadtestben - küzdött. Veres 1814-ben Kutason született, apja, Pál ugyanitt birtokos volt. Az említett gránátos osztálynál császári-királyi hadnagyként szolgált, aki főhadnagyi kínevezését paradox módon éppen 1848. szeptember 21én kapta meg a bécsi hadügyminisztériumtól, tehát akkor, amikor alakulatával már útban volt Jellacic ellen. A pákozdi csatát követően hamarosan honvédszázados lett (okt. 19.) és zászlóaljánál e minőségben harcolta végig a szabadságharcot. A fegyverletétel után előbb 15 évi, majd „kegyelemből" 10 évi várfogságra ítélték. 1852-ben az aradi várbörtönből szabadult amnesztiával. Az 1850-es években rokcni támogatásból Vanyarcon élt és itt - más adatok szerint Kutason - halt meg 1858-ban

54 Az 1848 őszén a honvédseregbe olvadó 22 sorgyalog- és 1 gránátos zászlóalj, valamint 9 huszárezred tisztjei, vagy később honvédtisztté lett katonái között szintén többen származtak Nógrád megyéből. Közülük különösen négy személy tűnik ki, akik kiemelkedő szerepet játszottak a későbbi szabadságharc folyamán. 1. Szentimrei és gotsithi Károlyi Miksa 1816-ban Pincén született, birtokos 42