Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben

benne. Olvasta Széchenyi müveit, ismerte annak a „nagy Parlagró " megfogalmazott gondolatait, s most ezt a Nyírségben tapasztalva új megvilágításban éli át. A „magyar Eldorádó" megdöbbentő képei ezek, feltehetően Nyíregyházán járva látja: „a felvilágosodást negélykedve lámpákkal díszítek utcáikat", „de olajra már nem maradt pénzük". S a sokfelé járó ember keserű tapasztalata így összegződik : s „ezek nem az országot parodizálják-e." Kitűnő megfigyeléseit tömören, pontosan, keserű iróniával fogalmazza meg. Hallott szónoklatokat, de „az elmék tompák, mint a tőke". Látott „orosz papot ingben gatyában ökröt hajtani és kocsmában verekedni". Ült „magyar gyorskocsin", melyet „ökrök vontattak", a hivatalos levél egyik állomáshelyről a másikra „12 nap alatt" jut el. Madách az Alföldön járva döbben meg az elmaradottság fizikai és szellemi fokától, ahol a nép „emberi alakjából kivetkőzött s gyökeréig demoralizált faj". Ugyanakkor a szülőföld iránti vonzalom eszményíti, megszépíti az otthon képét. Csesztvén keletkezett életképszerű leíró verseiben már idealizálva jelenik meg a paraszti élet. Az életrajzírók megegyeznek abban, hogy Madách járt az Alföldön, de hogy hányszor és milyen körülmények között, erről alig tudunk többet, mint amit Balogh Károly és Voinovich Géza feljegyzett, s ők általában ezt az eljegyzés időpontjához kötik. Az Alföld meghatározó élmény volt a költő számára, bizonyítja ezt több verse; így az Egy nyíri temetőn, Alföldi utazás, Csárdában, Alföldön ; levele Szontágh Pálhoz 1845. február 25-én, és az életmű végén keletkezett Kolozsyak című elbeszélés. Többen utaltak már arra, így Sőtér István és Balogh Károly, hogy a viszonylag jobb versek ezekből az élményekből fakadnak, ezt gazdagítanánk azzal az észrevételünkkel, hogy igaz ez prózai műveire is. Véleményünk szerint 1845 februárjában járt a költő először az Alföldön, amikor Cséhtelekre utazott, ahol Fráter Erzsit eljegyezte. Eljegyzési szándékát valószínűleg családjával sem közölte, erre több tényező is utal. Utazására magával vitte intézőjét Matolcsy Györgyöt,

27 aki megbecsült személy volt a csesztvei kúriában, mint a gazdaság szervezője és irányítója. Úgy tűnhetett, elsősorban a nyírségi birtokok miatt történik az utazás, mert ezeket valóban útba is ejtették. Ha Sztregováról indultak el, akkor Borsod megyéből Zemplénen keresztül juthatott a Tiszához, ahol a tokaji hídon átkelhettek és a Nyírség északi felén elterülő birtokokat meglátogatták.

28 Ha ezeket a helységeket térképen elhelyezzük, láthatjuk, hogy az említett időben a téli viszontagságos utakon kellemetlen élményeket szerezhetett a hazai útviszonyokról,

29 ahol „mindenek közt legrosszabb járni". Hogy mennyit időzött a birtokokon, azt csak feltételezzük, mindenesetre Nyíregyházát és Nagy-Kállót érintve utazott esetleg „ökrös gyorsszekéren" le Biharba, Cséhtelekre. Az ökörfogat szerepel majd az Alföldi utazás című versben. Azt a feltevésünket, hogy eljegyzését a családdal előre nem közölte, igazolni látszik még két adat. Szontághnak küldött levelében közvetlen az eljegyzés után, február 25-én meg sem említi barátjának a családi eseményt, és Majthényi Anna „könynyezett", amikor tudomást szerzett róla, ezt Fráter Erzsinek Madách tapintatból „öröm könnyeknek" nevezi, mindenesetre a család csak március végén ír az új menyasszonynak levelet. Ismerve Majthényi Anna egyértelmű nemtetszését Fráter Erzsivel szemben, elfogadhatónak tartjuk a szerelmes vőlegény titkolódzását. A Nyírség mocsaras vadvizes vidékét és a művelhető „homokszigeteket" a Kolozsyak

30 című elbeszélés tájképében mutatja be. Ebben személyes élményéről számol be: „a Rétközben még most is fennállnak azok a hídfők, melyen Rákóczi Újhelyről Kálióba szokott utazni". Az OSZK Kézirattárában a Madách rajzok

31 között szerepel egy négy tájképet megörökítő képrajz, melyen az első kettő hegyvidéket a harmadik 188