Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

A két fél számban tehát egyenlő erőt képviselt, a minőségben azonban számottevő különbségek voltak. A magyar seregből csupán a nógrádiak rendelkeztek Pákozd és Sehwechat eredményeként - harci tapasztalatokkal, valamint kellő fegyverzettel és ruházattal. Számottevő volt az osztrák tüzérség fölénye is: ez nagyobb űrméretű - 6 fontos - lövegekkel rendelkezett, míg a magyar tüzérség 3 fontos lövegből állt. A magyar csapatokat, mint rangidős tiszt, Horváth Pál őrnagy, a nógrádi honvédzászlóalj parancsnoka vezette.

67 Az összecsapásra 1849. január 3-án ismét Budetinnál került sor, amely a magyar seregtest visszavonulásával végződött. A csatát követően Horváth őrnagy csapataival Turócszentmártonba, majd a bányavárosok fedezése céljából a Körmöcbánya előterébe, turcseki szorosba húzódott vissza. Hamarosan ide, a bányavárosokba érkezett Görgei serege is. Nyomában azonban ott menetelt Windisch-Grätz egyik üldözésére küldött hadosztálya dél felől, északról pedig Götz csapatai közeledtek. Görgei, hogy az esetleges bekerítést elkerülje, seregének Aulich vezette hadosztályát Körmöcbányára rendelte. A Mosóc felől közeledő Götz, valamint Horváth és a segítségére érkező Aulich csapatai Tűréseknél csaptak össze január 17-én. A kemény küzdelmet végül is az döntötte el a magyar csapatok javára, hogy Horváth a nógrádi zászlóaljjal megkerülte és oldalba támadta Götz jobb szárnyát.

68 A császáriak Mosóéra vonultak vissza. A déli szárnyon azonban kedvezőtlenül alakult a helyzet. Csorich altábornagy császári hadosztálya január 21-én véres harcban kiverte a selmeci-szorosból Guyon csapatait. Másnap Görgei személyesen vezetett egy dandárt - melyhez a nógrádi honvédzászlóalj is tartozott - Guyon segítségére, de a Hodrusbányánál kiújuló küzdelem ismét magyar vereséggel végződött.

89 Görgei seregének így el kellett hagynia bányavárosokat - amelyre, illetve a Tiszához való vonulásra különben az Országos Honvédelmi Bizottmánytól is utasítást kapott. A nógrádi honvédzászlóalj a bányavárosokban tehát ismét a feldunai - 1849 március végétől - VII. hadtest kötelékébe került és a világosi fegyverletételig annak harcaiban vett részt. Tevékenysége különböző források alapján a következőképpen követhető nyomon. Guyon hadosztályával - melynek kötelékébe került - február 2-án Iglóra érkezett, ahol З.-ra virradó éjszaka a hosszú meneteléstől kimerül hadosztályt álmában egy császári különítmény lepte meg. A váratlan támadás szülte kezdeti fejetlenség elmúltával a többi csapatokhoz hasonlóan a nógrádiak is gyorsan rendeződtek és ,,ingbe-gatyába" ugyan, de szuronyos fegyverrel verték ki Iglóról a hívatlan látogatókat.

70 Pár nappal később, 5-én került sor a híres branyiszkói ütközetre, amelyben a zászlóalj szintén részt vett.

71 A feldunai hadtest 1849. február 18-án Kassán kelt hadrendje szerint a zászlóalj Guycn hadosztályának Üchritz őrnagy vezette dandárához tartozott. Létszáma ekkor 680 fő volt - ami azt mutatja, hogy a január óta vívott ütközetekben 280 fővel csökkent a létszáma.

72 Közvetlenül a tavaszi hadjárat megindulása előtt parancsnokcserére került sor. Görgei március 22-i napiparancsában eltávolította a zászlóalj éléről Horváthot. A parancs - melynek közelebbi okát nem sikerült kiderítenünk - így hangzik: „. . . Horváth Pál a nógrádi zászlóalj őrnagya másodfokú fegyelemsértés miatt és katonai kötelességének az ellenség előtti elmulasztása miatt egyszerű eltávolításra (cassatio) ítéltetett. . ." Ugyancsak e parancs folytatásában olvashatjuk: „Andrejovics Samu a 46