Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Szvircsák Ferenc: A szénbányászat hatása Salgótarján fejlődésére

len sztrájkok, munkásmegmozdulások hosszú sora követett egészen a felszabadulásig. A nógrádi bányászok munkástestvéreikkel együtt megvédték a szénmedencét 1919ben a Tanácsköztársaság idején, és következetes harcot folytattak a Horthy-ellenforradalmi rendszer és a hazánkat megszálló német fasiszta erőkkel szemben. Az eredetileg tisztán őstermelő kis község több évtized alatt az átmeneti bányász nagyközségi jelleg után ipari várossá fejlődött, egy ipari táj közigazgatási, politikai, kereskedelmi és kulturális központjává. 1922. január 27-én rendezett tanácsú város lett, 1929-ben a helyzetét pontosabban kifejező „megyei város" elnevezést nyerte el Balassagyarmattal együtt. 1950-ben Nógrád megye székhelyét Salgótarjánba helyezték. 1960-1977 között több községet a város közigazgatási területéhez csatoltak, így lakossága meghaladta az 50 000 főt 1983-ban. A felszabadulás után a szocialista városépítés több szakaszban - de még mindig extenzív szakaszként - jelentette a város még szabad területének a beépítését. A városépítés harmadik, kialakulásában intenzív szakaszának, a hatvanas évek elején kezdődött és még ma is tartó városrekonstrukciós folyamatot kell tekintenünk, melynek során a városközpont lebontása és újjáépítése megtörtént. 1968-ban az országban elsőként Salgótarján kapta meg az eredményes városfejlesztésért adományozott Hild János urbanisztikai emlékérmet. • tf 372