Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Szomszéd András: Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás Kisterenyén a Canonica Visitatiok tükrében

XI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás Kisterenyén a Canonica Visitatiok

1 tükrében Szomszéd András Kisterenye

2 a fennmaradt források tanúsága szerint már a XVII—

XVIII. században a környező falvakhoz képest a hegyvidékre nem jellemző, nagyhatárú település volt. A mintegy 40 km

2-nyi nagyságú határral bíró településhez változó számú puszták, lakott helyek tartoztak, melyek a történelem folyamán más-más néven szerepelnek a forrásokban. Több közülük a török hódoltság idején véglegesen pusztává lett, s volt létüket jelenleg csak egy-egy határnév bizonyítja.

3 A XX. század 80-as évek elejének Kisterenyéjét Egyházas, Utas, Vámos, Vásáros, Nagy és Kis jelzőkkel együtt találhatjuk meg a különböző korok forrásaiban, mely jelzők utalnak a település történelem folyamán betöltött szerepére.

4 A Kisterenye névalak csak a XVIII. sz. második felében válik általánossá. Hogy miért éppen ez a jelző maradt meg, erre magyarázatot nem leltem, hisz a „hajdani Kis Terenne falu" már 1605-ben elpusztult, újjá sem épült, volt helyén, az Arany-hegy alatti Hársas alján, jelenleg is csak elhagyott homokbányák vannak.

5 A falu a XV. században vásárokat tartó, de mezővárosi jogállással nem rendelkező település, a XVII. században rövid időre pusztává válik. Lakói 1686-ban elmenekülnek a törökök és Sobieski csapatai elől. Az újratelepülok 1692 környékén veszik újra birtokukba a területet, többségük a templom körül építve új házat, de egy részük ettől több kilométerre, a volt Vásárosterenye helyét népesítik be, és hamarosan megjelennek az új puszták is.

6 A két nagyobb településrészt csak 1823-ban köti össze egy szilárd kőhíd, melyet a szeszélyesen kanyargó Tarján patakon építtet a megye. A vasút megjelenése kényszerűleg írja elő a Tarján patak szabályozását, az árvizek megzabolázása közelebb hozza egymáshoz a két településrészt, amit eddig csak a templom, és a közel 4000 holdra rúgó Gyürky birtok kapcsolt egybe.

7 Mindezek ellenére az 1850-es években tíz kerület tartozik a településhez. A puszták lakóinak száma 30-150 között mozgott koronként, egy családban sokszor 6-8 gyerekkel.

8 A falu temploma 1397-ben épült, plébániáját az 1332-37-es pápai tizedjegyzék is említi.

9 A plébánia 1676 januárjáig egyházmegyeileg az Esztergomi Érsekséghez tartozik, majd ezután a Rozsnyói Püspökséghez csatolják.

10 A falu népe többségében mindvégig katolikus, ami annál is érdekesebb, mert a templom kegyurainak számító földesurak egy része, a Gyürkyek és Bornemiszák kálvinisták, a puszták népe közül, a nem katolikusok, a luteránius vallást követik.

11 A községben lakók száma a tárgyalt időszakban 235 főről 1462 főre szaporodott, (v.o.: I.sz. melléklet!) s ez a közel 1500 főt kitevő lakosság egy része a föntebb em19* 291