Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

nevelődött ki. A kitanult mesterséget nemzedékeken át örökölték, amely pásztordinasztiák kialakulásához, továbbéléséhez vezetett. Az állatok őrzésénél, terelésénél már a 18. században is használták a karikásostort, a baltát, a botot. Fényes baltájuk csak a kondásoknak és a juhászoknak volt. Személyes tárgyaik között szerepelt a tarisznya, a bicska, a pipa és a tűzgyújtás (acél, kova, tapló) eszköze. A 18-19. századi levéltári adatok a tarisznyát, a kondások személyi tárgyai közé sorolták. Biztosan tudjuk, hogy később valamennyi pásztor felszereléséhez hozzátartozott. A juhászkampó csak a huszadik század elején vált általánosan ismertté, elsősorban az uradalmi juhászok körében. Ekkorra viszont már a balta kiment a divatból. A két világháború között csupán emlékként őrizgették az idősebb kondások, juhászok. A faragott ivóbegre (csanak) nem vált általánosan használt tárggyá vidékünk pásztorai között. Ha megszomjaztak, kezükkel, vagy zsíros kalapjuk karimájával merítettek vizet a friss forrásból. A pásztorok öltözetének teljes leltárát levéltári forrásaink alapján sajnos nem állíthatjuk össze. Számos ruhadarab felsorolásával, előfordulásuk gyakoriságával, vázlatos áttekintést nyerhetünk a pásztorok viseletéről. A 18. század első felében a pásztorok öltözetéhez tartozott az aba dolmány, aba nadrág, fekete süveg, ing és gatya (mint felsőruházat) a csizma, a bocskor és a csuha. Ez utóbbi ruhadarabot forrásaink a legtöbb esetben csuhának említik. A csuha ujja - éppen úgy, mint a parasztoknál be volt fenekelve, az apróbb személyi tárgyaknak tárolóhelyül szolgált. A 18. század közepétől a dolmányt felváltotta a kankó, a század végétől a süveg helyébe a kalap lépett. A juhászok a hosszúszőrű juhbőrből készült juhász bundát viseltek. A pásztorok öltözetéhez hozzátartozott a széles, gyakran három csattal záródó gyüsző, vagy derékszíj, amelyben pénzt, de néha pipát, a tűzgyújtás eszközeit is itt tartották. A felfogadott pásztorok előre meghatározott bért kaptak szolgálataikért. Az uradalmak a 19. század közepéig ruhadarabokat is adtak a pásztorok - és más cselédek - kommenciójába. A falusi pásztorok a pénzen kívül gabonát (búza, rozs), eleséget (lencse, árpakása, borsó), kendert kaptak szolgálatuk fejében. JEGYZETEK 1. PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány (VII.) Debrecen, 1965. 2. MANGA JÁNOS: Nógrádi dudások. (Néprajzi Múzeum Füzetei 12. sz.) Budapest, 1950. — ZÓLYOMI JÓZSEF: A Palócföld pásztorművészete. Salgótarján, 1979. — MANGA JÁNOS: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Bp. 1968. 8. ZÓLYOMI JÓZSEF : Észak-Cserhát állattartásának másfél százada. Agrártörténeti Szemle (X) 1968. 439—475. p. — Uő: Az állatartással kapcsolatos építmények Észak-Cserhát falvaiban. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve (továbbiakban NMMÉ) 1975. — Uő: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban. NMMÉ. 1984. 4. A megye betelepítésére lásd: ZÓLYOMI JÓZSEF: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII—

XIX. századi történetéhez. NMMÉ. 1975. 5. Nógrád megye Levéltára (továbbiakban NmL) 1715—1728. évi összeírások. 6. NmL. IV. Inqvisitiones, 1748/42. 7. NmL. IV. 3. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. D/1782/323. 8. NmL. IV. Instantiae, 15/1804/505. 9. NmL. IV. 1. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. D/1785/996. 10. GAFvÁDY: Agárdi nép. In.: Magyar- és Erdélyország képekben. Pest, 1854. II. 41. p. 11. üo. 41. p. 12. NmL. PV. 31—d. Processus terminati, 1754/1174. 13. Uo. 1768/1869. 14. NmL. IV. Inqvisitiones 1753/80. 15. NmL. IV. 33. Fiscalia 1816/78. 16. Lásd 4. sz. jegyzet. 255