Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

lésére. A vármegyéhez benyújtott instantiájának bevezetőjében írja: „Jól érzem magamban, hogy életem végének közelget az ideje lassan és ha lehetséges lenne holtom után is nem akarnék gyermekimnek semmi oly galibás állapotokat hadni, az melyekben ők nem tudósak annyira mint én. Mivel ezek az dolgok nagy részre az én időmben is forgottanak." Ismét felsorolja kételyeit, mellyekkel bizonyítani akarja, hogy Bődhöz nincs joga a Nátkay örökösöknek. Ha nem, úgy semmi közük Bődhöz, s ő akkor „hozzányúl", azaz birtokba veszi. Kéri a Vármegyét, tekintené meg az 1655. esztendőbeli 59. artikulus szerint, mivelhogy immár több efféle veszekedő jószág dolgait igazította el.

57 Nátkay Ferenc kérésére 1657. február 25-én újabb tanúvallomás szól Ragancs szállásocska és Bőd puszta használatáról. A tanúvallomások azt bizonyítják, hogy Ragancs mindig bődi föld volt, annak pedig soha nem volt előtte más magyar ura Nátkay Szabó Andráson kívül. (így változnak meg a vélemények negyedszázad alatt, akkor ui. éppen az ellenkezőjét állították!)" Mikor a zálogos urak bírtáj? is, mindenkor együtt bírták Bőddel, az kinek adták is külön áron nem adták soha, mint hogy igazán bődi föld, az miben pedig az Sánták bírták, azoknak csak török adománya volt." Két tanú megerősíti, hogy Nátkay Szabó András bírta Bőddel együtt Ragancsot, maradékival együtt, arról is szállott Nátkay Balázsra, arról maradékira; „az mint az Sánta família ragadozta az csak török adománya. A vallomások nemhiába sugalmazták azt, hogy Bőd és Ragancs Nátkay-tulaj don. Sánta Ferenc ugyanis meghalt, s ekkor Nátkay Ferenc szemet vetett Ragancsra is. Bőd pusztát már korábban visszavette saját kezelésbe. A Sánta örökösök Ragancsot továbbra is bérbe adták Jánoky Gáspárnak, de jelentkezik Juhász András gyarmati porkoláb, aki zálogba vagy árendába venné. Nátkay ezt akarja megakadályozni tiltakozásával. A birtokpör Buday Pál és Nátkay Ferenc között személyes ellenségeskedéssé fajul. Nátkay Ferenc nemességét 1657. június 7-én Gedy András megyei jegyző armálissal és több okmánnyal igazolja. Buday Pál tagadja az armális valódiságát, ezért 100 forint bírságot kell fizetnie a felperes kezéhez. Az ítéletben elmarasztalt nem nyugszik meg, s a királyi táblához fellebbez.

58 Wesselényi Ferenc nádor rendeletére, Nátkay Ferenc feljelentése nyomán, vizsgálat indul Buday Pál ellen. Füleken 1658. február 7-én Pápay János szolgabíró és Kutassy György vármegyei esküdt öt tanúnak teszi fel a kérdést: „Tudgyák e az bizonyságok és hallották-e az közelebb elmúlt Böjtben itt Füleken füleki vice kapitány Nemes és Vitézlő Fekete László Uram házában és asztalánál, vacsorán, Nátkay Ferenccel beszédben indulván Buday Pál uram monda: Most is azt mondom, mint a Nemes Vármegyén. Elég hamis Címer levelet írnak az eő Felsége deáki pénzért. Azért tudom mondani, hogy én is Írattam". Nátkay azonnal protestált. A vicekapitány csendre inti, mert többet is mondott volna Buday uram is." Mondotta-e azt is Buday uram akkor: Csak irigységből cselekszem hogy gyalázatba hozzam a Nátkayakat." A vizsgálat öt tanúja: Fekete vicekapitány egyik szolgája, továbbá kulcsárja, írnoka és két futárja. Egyöntetűen vallják, hogy Buday uram a királyi írnokokra olyan megjegyzést tett, csak pénz kell, és ha „megkenik a kereket", hamis leveleket írnak. Nátkay magára vette, mert azonnal protestált e szavakkal: „Ezt hallja kegyelmetek". A tanúk hallgatnak arról, amit Buday magáról is állított, bizonyosan kissé borús hangulatban, hogy ő is íratott hamis levelet. A törvényes eljárásnak különösebb következménye nem lehetett, csupán az ellenségeskedés burkolt formában folyt tovább.

59 Buday Pál újabb kérelmet nyújt be a vármegyénél, 1659. január 26-án megszerzi