Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

tulajdonjogát, mert a pusztát Nátkay Balázs használta. A prókáror megvizsgálva a birtokra vonatkozó dokumentumokat, meglepetéséről írja: „hanem mikor megtekintettem az bizonyságokat láttam, hogy az a Puszta sem Nátkay Balázs sem Kalocsai Érsek úr eő Nagyságáé, hanem az én feleségem és gyermekeimé." Azonnal protestál a vármegyénél mindkét fél birtoklása ellen. Szerinte : Nátkay Szabó Andrásnak nem maradt vérbeli leszármazója, fia meghalt Nagyszombatban, s az armalisban megnevezett Nátkay Imre sem élhet már ekkor, így a családnak magvaszakadtával vissza kellett volna szállnia a Toldy jószágnak az anyai rokonságra. Buday Pál feszegetni kezdi Nátkay Szabó András származását. Kételkedik abban is, hogy az katona vagy hajdú lett volna Egerben. A nála lévő „némely jedzésekből mestersége szerint szabó lehetett, mert ha az nem lett volna, az Nátkay neve mellé az Szabó nevet is oda senki nem tette volna."

48 Buday Pál protestálására 1630-ban megindul a vizsgálat Bőd puszta, illetve Nátkay Balázsnak Nátkay Szabó András utáni örökösödési jogáról. Weczey Mátyás, idős patai lakos azt vallja, hogy a Kalocsa melletti Zásztónak nem volt soha földesura az érsek, sem más. Onnan szakadt el Nátkay András, az mely embert Egörnek varasában híttanak Szabó Andorásnak, annak attanak valami ajándékot." (Sajnos, a többi tanú vallomása hiányzik, időközben elkallódott, ugyanis Weczey a 3. tanú volt.)

49 A Buday protestálása nyomán megindult vizsgálat után Nátkay Balázs eladta Bődöt Nisay Nagy Andrásnak, de az megtudván, hogy vitás jószágot vásárolt, „kibocsátotta a pusztát kezéből és a pénzt visszakívánta Nátkay Balázstól", amit akkor Buday állítása szerint már el is költött. Buday Pál kívánságára 1633-ban a vármegye két patai tanút meghallgat, s azt vallják, hogy Szabó Andrásnak „neötlen korában Bődhöz semmi köze és semmi része nem volt, hanem feleségéről Tholdy Katáról bírta."

50 Ezzel Buday bizonyítva látta, hogy anyai örökségre apai rokonság nem tarthat igényt. Egyelőre még abban is kételkedik, hogy Nátkay Andráshoz valami rokoni kapcsolat fúzte volna az örökösként jelentkezett Nátkay Balázst. Példaként sorol fel azonos nevű családokról; neki is van egy igen szegény jobbágya, Zrínyi Tamás nevű, Keszőn, de semmi köze Monyorókerékhez. Volt Szécsényben egy Pálfy Péter gyaloghadnagy, de semmi köze sem volt Vöröskőhöz. Szerinte az örökösként jelentkezett Nátkay Balázs „elővette magát s hihetőleg eő is akkor szerzett magának jóakaró commendatorokat, és egy Básthy László nemes ember vetette volt zálogba feje váltságában Nátkay Szabó Andrásnak és Toldy Kata asszonynak Heves vármegyében és Soltban Egyházas Bástban lévő részjószágát és Puszta Tótfalu nevű pusztáját és Soltban nyolc házhelyet" Nátkay Balázs szerinte „ekkor osztán, miképpen és micsoda szín alatt beszerkesztette magát akkor az nagy háború és kapkodó időben is Egyházas Bástban és Tótfaluban is."

51 Buday Pál 1635-ben, amíg török fogságban sínylődik, a kalocsai érsek elfoglalja két rác faluját. Ezalatt Nátkay Bőd pusztát Sánta István sződi prédikátor keze alá bocsátotta, „összecimborált vele". A prókátor nem nyugszik bele, mint írja: „én sokszor hozzá akartam nyúlni ezen Pusztához, mind feleségem és gyermekimnek is igazságok, mind a Nemes Vármegyén tett protestatiom szerint is." De hol a háborús idők, később rabsága, hol betegsége, hol pedig az is tartóztatta meg, hogy Sánta István sződi prédikátor meghalván, fia Ferenc Széchy Györgynó jobbágya lett. Nevezett továbbra is használta Bőd pusztát. Mihelyt megindította ellene a vármegyére benyújtott protestációját, Sánta Ferenc mindjárt Szécsinóhez és Jákóffy Ferenchez futott, „mint hogy eő Nagysága és eő Kegyelme is Jákóffy Ur Rabságomban igen jól tette20