Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben
feltehetően nem Arany inspirációi, hanem Bérczy Károlytól származhatnak. Balogh Károly beszámol arról, hogy a 60-as években a költő gyakran megfordul Pesten és legtöbbet Bérczyék társaságában tartózkodik, ahol vitákat folytat a kor ismert íróival. Az 1860-as években a sztregovai kastély, a hajdan Mocsáry által versben is magasztalt „ékes residentionalis lakhely" elhanyagolt állapotban volt. A novella indító képében 72 egy víziország tájfestését olvashatjuk. A ház ablakai a „terjengős lápos Rétközre néznek", a kert ahol hajdan fény és nagyság élt, „most enyészet trónol", a kert útjai „dudvákkal borítottak", lugasai „összedűltek" és kígyók fészkéül szolgálnak „halastava békanyállal" benőtt és „kákát terem". „A mosolygó rét ingovánnyá süllyedt." Nem. nehéz ebben a leírásban felismerni a hajdan „díszes anglus kertet", „halastavat", „az ékes kerti lak feldúlt maradványaiban" az Ermitaget „melyben költővé kell lenni annak, ki nem az". Pókhálós folyosón jutunk el a toronyszobáig, melynek bútorzata: ágy, szék, íróasztal, ahol „tündérszép női arckép töredéke áll", s a szögletben puska hever. A szikár magányos háziúr alakjával záródik a kép, aki szemét „a lába előtt élettelenül heverő ebre mereszti", „téged kísértelek legbánatosabban sírodba". A leírás dickensi komorságába beillik még az a személyes élmény is, amit Balogh Károly jegyez meg: kedves Dzseki kutyájának kimúlása, mély nyomot hagyott a költőben. A Kolozsy házat körülölelő víziország a maga nemében természeti csoda lehetne sokszínű életével, mozgásával, faunájával és flórájával, mégis elsősorban megdöbbent, félelmet, keserűséget sugall. Madách alföldi utazásai során, mint ezt már más vonatkozásban idéztük, járt a Tisza vidéken „Zemplén és Szabolcs között a Holt Tiszának mocsaras vidékén utazva" látta ezt a „víziországot". A kortárs irodalomban elfogadott sablon, hogy az író „személyes élmény, titokzatosan előkerült levél vagy egyéb iratot találva meséli el a megdöbbentő történetet, mintegy a hihetetlennek hiteles hátteret biztosítva. Kemény Zsigmond és Jókai is ól több művében ezzel a fordulattal. A már említett Losonczi Phőnixben Jókai A láthatatlan csillag 73 című elbeszélését így indítja: „A múlt évben egy öreg angol kereskedővel jöttem ismeretségbe ... a következő történetet tőle hallottam". Nem lehetetlen, hogy a Madáchnovella bevezetőjében a javítás után bekerülő rész, mely a Rétközben történt utazásra, és az ott talált Kolozsy-család történetéről szóló titokzatos iratokra utal, ennek a Jókai-novellának az ötletével áll kapcsolatban. A Madách-rajzok közt szerepel egy vadvizeket bemutató tájkép 74 , melynek sivársága és növényvilága emlékeztet a Kolozsyak tájélményére. Madách valóban járt a Tiszavidéken, ezt az életrajzi adatokon, levelezésen és verseken kívül ez a rajz is bizonyítja. Természettudományos érdeklődése különösen ebben az időben mélyült el. Olvasmányai között Humbolt, Leenwenhoch, Spalanzani és mások szerepelnek, feljegyzései között sok a növény-, állat-, rovarvilágról szóló jegyzet. Balcgh Károly említi „nagybátyám, ismertetett meg a tarka sereggel: szárcsákkal, búvárokkal, piros lábú vízityúkokkal, rikoltozó bíbicekkel, amelyek minden mennyiségben tanyáztak" tudniillik Sztregova mellett az elhanyagolt tóban ós az Ipoly áradásokon Rákos-Mulyad és Csalom ja környékén. A hatvanas években sokszor megfordult és feltehetően kapcsolatban állt Frivaldszky Imrével 75 kora híres entomológusával, Bérczy Károly apósával, aki Szervita téri lakásán gyakran vendégül látta a költőt. Mindez azt igazolja, hogy összetett élményből, ismeretekből fakad a leírás ; alföldi útiélményeiből, gazdag természettudományos ismereteiből és szülőföldjén az Ipoly-áradás mocsaras vidékének mindennapos látványából. Nagyobb víziországra jellemző „csillós fényű mételyrózsa, bürök, ördögbodza, emlényvirág, mely „csoportokban reng a víz színén," de a békalencse, vízitök, 199
