Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

Budáról, amikor előtte való esztendőben a törökjVácot,,megpróbálta volna" neki hírt nem adott, igen megpirongatta ; most azonban időben tudósította, s intette, hogy a török rajok készül, azért magára és háza népére gondot viseljen. Neki éppen sürgősen Pozonyba és Nagyszombatba kellett mennie, hogy elszámoljon a dikapénzzel, ezért útra kelte előtt aggódva jelentette Struczmak, milyen veszedelem következhet feleségére és gyermekeire. De a főkapitány nem hitte el, hogy a török megpróbálná a várat megvívni, ő mégis kérte, írná meg Bethlennek a várható támadást. A kapitány kitért kívánsága elől, azzal indokolva, hogy ha előtte voltak hírei, megírta, de mivel nem következtek be, csúfolták érte, hogy többet ért a pennához, hogysem a vitézséghez. Azért ha a török valóban Vácra jön, akkor bizonyosat ír. (Bethlen még áprilisban kelt levelében valóban utal arra: „Strucz Ferencnek az váci kapitánnak is megírtuk, hogy innét semmire ok ne adassék, és valami bizontalan hírekre az vármegyéket is az felűléssel ne terheljék.") Buday Pál megnyugodva indul el a dikapénzzel. Visszatértekor Damásdnál két katona hírül adja neki, hogy a török lövi Vácot a Szigetből. Szerencsére még bejut családjához. A vár feladása után visszaköltözik Szécsénybe.

21 Vác elfoglalása nem akadályozza abban, hogy továbbra is beszedje a királyi adót, a város megfizeti neki 1622-ben a 11 forint portapénzt.

22 Óbuda és Pest azonban megtagadja a dikát, azzal a kifogással élve, hogy azt a török sem engedné megadni. Buday Pál azonban nem fogadja el a kibúvót : „Mert ha kegyelmetök találna magának illyen excusatiot, hogy kegyelmetök az thörök között lakik, keő kerítésben s az thörök azt nem engedi, megh botsásson kegyelmetök, mert ha ez így lönneis, kit nem reménlök, nulla excusatio. Mert vannak többenis ebben az vármegyékben, az kik thörök közöt laknak ighenis." Az ország végzésére figyelmezteti őket, s ha vakmerőségükben engedetlenek lennének, „röndölt és végzőt erről az országh büntetést mindönök ellen." Levelében hivatkozik ottani származására és nekik tett szolgálataira : „Én is kegyelmetök közül való vagyok, de kegyelmetöktől fizetésem arra nem jár ... de az mivel kívántatik, az mit az kegyelmetök igazsága tart sok dologban föl vöszöm az kegyelmetök pártját.

23 Buday uram elérte, hogy Óbuda és Pest továbbra is adóztanak magyar részre, polgárai csak azt kérték 1628-ban, hogy kevesebb dikát vessenek ki rájuk. „Mi Ó Budai Bírák és esküdtek szolgálunk kegyelmeteknek mind kicsintul fogva nagigh." A porták leszállítását kérték a vármegyétől, mert „az nagi Insegh közöt szinten el fogyatkoztunk úgy annira immár hogy el is szöktek bennünk és szokan el is holtak közülünk.)

24 Pilis vármegyében, 1624-ben „Raifenperger Uram nyughatatlansága és Földessy István latorsága miat, ki az Dicanak exigalasaban egész Pilis Varmegyében ami akadalt szörzöt hogy minden ideigh is Dicatorunk eő felségének és az korona eörzőknek nagy fogyatkozásukkal nem exigalhatta.")

25 Raifenperger János komáromi főkapitány ellen az 1618. évi országgyűlésen a rendek panaszt tettek a királynál, hogy hatalmaskodik, a vármegye közgyűlésein támadja a nemességet.

26 Ügy látszik, a panasznak nem volt foganatja. Buday Pál adórovói tevékenységében mindenkor maga mögött érezhette a két vármegye segítő kezét, ameddig az el tudott nyúlni. Ha annak hatalmi szava sem volt elég, egyenesen a királyi kancelláriához fordult panaszával, mint azt Raifenperger ellen tette.

27 A dika összeírása hódoltsági területen nem járt minden veszély nélkül, mindig attól függött, hogyan viszonyul hozzá a budai pasa, holott a békeszerződések biztosították annak beszedését. Egry Márton szolgabírót, Buday sógorának fivérét, amikor a dika kivetésének alapját képező portaösszeírást végezte 1672-ben, a budai pasa magához rendelte, s halállal fenyegette, ha az adókivetést abba nem hagyja; 14