Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

igazgatása alatt álló vándorszínész társaság szerepelt ott. (Napló 1. köt. 61. p.) E vándortársulat kedvelt színfoltja lehetett a váró» korabeli kulturális életének, hisz „felsegítésükre" (anyagi támogatásukra) — valószínű helybeli — műkedvelők is tartottak színibemutatót, melyen Nagy Iván szintén jelen volt. (Napló, 1. köt. 62. p.) És ezidőre esett az is, hogy „Stokholmbol Pratte nevű testvérek mesterséges alakok (fabábok) játékszínét állították fel B. Gyarmaton. . . . Augusztus 31-én megnéztem tőlük a Csatabeli foglyok és Moszkva nagy égése czítm': á> rabokat. Sept. 14-én a helybeli kisdedóda számára adták: Hóra és Kloskát és ma, uineményes játékot. Ezt is megnéztem." (Napló 1. köt. 62—63. p.)

26 Vagyis az állandó színtársulatot nélkülöző városban sokféle, sokrétű színházi élményei voltak: a korabeli, és akkor még igen csak jelentős vándortársulatok, helybeli műkedvelők, és a még mindig közkedvelt bábjátékosok ülőadásain mulatott. Az igazi színházi élményt az első hosszabb, három napos pesti kirándulása (1844. aug. 15., 16., 17.) hozta meg, ahol is a Nemzet Színházában, kiemelkedő, nagy színészegyéniségek játékát, és a legfrissebb hazai darabokat szemlélhette. Az első előadáson amin jelen volt (16-án este) Egressy javára mutatták be Obernyik Károly Örökség című — éppen az adott évben született — iránydrámáját, mely a dologtalan nemesség és a szorgalmas pesti német polgárság szembeállításával, határozottan polgárosodást követelt. Másnap: „Este Szigligeti híres szökött katonáját a Nemzeti Színházban bámultam, melyet akkor — ha jól emlékszem — 22-szer adtak." (Napló 1. köt. 62. p.) Szigligeti e darabját ekkor már lassan egy éve — a bemutató, 1843. november 25-e óta — változatlan sikerrel játszották. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta, Nagy Iván is érdeklődéssel szemlélte korszerű, eredeti mondanivalóját, népies jellegét, élvezte hazai ízét. Ehhez a műhöz szokás a népszínmű megszületését kapcsolni, melynek műfaji előzményei — a tündérbohózatok — már a harmincas évek végén elárasztották a Nemzeti színpadát. Ezek között a legnagyobb siker Gaal József: Peleskei nótáriusa volt, melyről Nagy Iván naplójában (1. köt. 64. p.) szintén megemlékezett: 1844. augusztus 29-én „Este a Nemzeti Színházban a Peleskei nótárius előadásán, Szentpétery remek játékán mulattam." Érdemes itt éppen Nagy Iván szempontjából emlékeztetni arra, hogy mindkét mű falusi és városi (pesti) életképeket sorakoztatott fel, a népi és polgári világot együtt, egymás mellett szemlélhette a kor színpadán. A társadalmi drámák, és a romantikus hagyományban gyökerező népszínművek mellett látogatta a történelmi tárgyú darabok előadásait is. Naplójából tudjuk (1. köt. 73., 74. p.), hogy 1846. szept. 1-én Jósika Miklós: Két Barcsai című drámáját (melyet az átlagosan gyenge színvonalú történelmi drámák közül Egressy nagy színészi teljesítménye, Apafi fejedelem alakítása emelt ki), szeptember 28-án pedig Vahot Imre: Költő és király című történelmi vígjátékát nézte meg (mely témájában Mátyás király alakjához kapcsolódott.) E korabeli, közismert magyar darabokon kívül Naplójában még francia művek látogatásáról tett említést (1. köt. 69, 100. p.). Rávilágít ez drámai érdeklődésének irányára, s egyben jelzi azt a folyamatot is, melynek során a Nemzeti Színház idegen műsora fokozatosan a német, olasz mellett, francia darabokkal is bővült. Mindezek alapján úgy tartjuk, hogy az 1840-es években — éppen mikor a színház kulturális életünk egyik legfontosabb és leghatékonyabb erőforrása — Nagy IvÁn rendszeres színházlátogató volt. 84