Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Mikor tetszik: az alattvalókon Csörög a' rövid vas, bilincs — Igazság-a?" (Lánc, 1849. jan. 8. Nádudvar) (Ha meggondolom, 1849. jan. 12. Debrecen) De katonai elöljáróit, vezetőit, valamiféle közös honvédérzelem alapján elsősorban a szabadságharc kimenetele — vagyis saját reményei — szempontjából értékelte. (Ezekben a verseiben gyakori a többes szám használata.) Kossuth-ot megjelenésekor — ahogy Nagy Iván mutatja — a honvédek határtalan lelkesedéssel fogadták, („velünk van a magyar Istene és Kossuth"). (A legelső magyar, 1848. okt. 24.) De napok alatt is fordulhatott bizakodása, a jó vezér, jó táborban, felháborodott, vádaskodássá, ostorozássá — a vesztett csaták után, így szőregi vereség miatt is. (Valahára, 1849. aug. 1. Szeged) (No ez dicső, 1849. aug. 6.) A Vándor-hangok ciklusból kiemelkedőek történeti értékük miatt azok a darabok, melyekben a katonaélet, a csaták eseményeiről szinte a krónikás hitelességével számolt be. Szándéka kettős lehetett: megőrizni, rögzíteni (saját magában is tudatosítva) és közölni az eseményeket, hírt adni róluk. Ezt a törekvését, szándékát tükrözi sajátos cím választása, címadása is, az ugyanis, hogy ezeket a verseit gyakran dátummal, vagy éppen a hír fogalommal nevezi meg : A hír (1849. ápr. 15. Pauli) Április 14.ke (1849. máj. 8. Csernegyháza) Május 14.ke (1849. máj. 14. Temesvár) Való hír (1849. máj. 27. Temesvár) Augusztus 9.ke (1849. aug. 9. Gyarmata) A szabadságharc eseményeit — Nagy Iván versei segítségével — nem követjük végig, megtette ezt Szabó Károly a Verses Napló záró tanulmányában híven, részletesen összevetve a történelmi tényeket Nagy Iván költeményeivel. (16) Nem célunk ez az eseménytörténet azért sem, mert — bár verseiből összeállítható s az előkerült tényleges Naplójából kiegészíthető — ezen időszakban is a lelki történésre fordítjuk figyelmünket. Annál is inkább, mert Nagy Iván egész költészetét kívánjuk áttekinteni, s ennek szerves részeként szemlélni a jelentékeny dokumentatív értékkel — de nemcsak ezzel — bíró verscsoportot. Ebből a verscsoportból egy állandóan változó, öröm — bánat, lelkesedés-csüggedés és felháborodás között ingadozó, mert hisz a változó külső körülményekre, eseményekre reagáló (lelki) állapot bontakozik ki: — Borzasztó szép hang az Agyú hang (1848. szept. 29. Seregélyes) a Diadal (1848. szept. 29. Baracska) a győztes csata (a pákozdi győzelem) esetén. — Lelkesítőén szól a csatadal, a temesvári ostromló seregnek: ,,,Rohanjunk az ellenségre Folyjék annak undok vére, Ontsuk ezt az undok vért, Szabadságért, hazánkért. Rajta hát. 77