Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Az 1200 fős nógrádi önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj felszereléssel való ellátása (1848. aug. 21–szept. 13.)

zenkét káplárt. A gyülekezőhelyek Losonc, Fülek, Szécsény és Ballassagyarmat a gyülekezés időpontja július 31., indulás Vácra augusztus 1-én reggel. 2. A gyülekezőhelyekig és onnét Vácig községi közfuvarral kell a szállítást lebonyolítani. A Bajáig 5 napig tartó útra napidíjak fizetendők, és „amennyiben kenyér természetben ki nem szolgáltathatik", ellenértékeként napi 12 pengő krajcárt kell adni. Ennek fedezetéül 2000 ft-ot kell az 1848/49. évi adó terhére előlegezni és felvenni a megyei pénztárból. 3. A felfegyverzést, „amennyiben az a kormány útján érkezett, vagy pedig talaj don fegyverekkel általánosan nem eszközöltethetnék", akkép kell megoldani, hogy „legalább kaszákkal, csákányokkal, buzogányokkal vagy egyéb használható fegyverekkel, megyeileg annak idejében megfizetendő költségre", lássák el a kiindulókat. Ha Losoncon vagy Szécsényben a saját csapattestjeik számára már beszerezték volna a zászlókat, akkor azokat az egész nemzetőr sereg használatára át kell engedni. A 4—8. pontok a csaknem teljes létszámmal hadbavonuló megyei tisztikar helyettesítésének, a nemzetőri rend és fegyelem, a katonai bíráskodás, orvosi ellátás és a három tábori főpap ügyével foglalkozott. A javaslatot a választmányi gyűlés elfogadta. Egyetlen lényeges módosítás, hogy a 2000 ft-os kölcsön helyett a „Nemesi Pénztárban letéve létező, a kincstártól a szegények felsegélyezésére nyert összletből" kell fedezni az élelmezést.

8 Nyilvánvaló a fentiekből, hogy a megyei választmány a nemzetőrség számának nagyarányú növelését nem azonosította a kiindítandók számával. Az 5 napra szóló napi 12 pengő krajcárból ugyanis 60 tesz ki egy pengő forintot, 2000 ft ez esetben 2000 ember ellátását szolgálta. Magatartásukat — a kiállított nemzetőrség egy részének otthon tartását — azonban meg kellett magyarázni az illetékeseknek és ezért Ráday Gedeon főispán személyesen tárgyalt a hadügyminiszterrel. Az eredményről a július 25-i választmányi ülésen számolt be. Eszerint az augusztus 1-én kiindítandó nemzetőrség iránti megyei végzést „kedvesen vévén" a hadügyminiszter, közölte „hogy a losonci nemzetőrség számára kiszolgáltatott 200 fegyveren kívül legfeljebb 2000 kaszát és 100 kardot lehetne rögtön a kincstár részéről kiszolgáltatni, sőt az ellátásra nézve is oda nyilatkozott, hogy az egy üdőre, előlegezésképpen, megyeileg eszközöltessék". E körülményekből önként következik, „hogy a nemzetőr sereg elindítása egyrészről a fegyverhiány, másrészről a megyei ellátásra hiányzó elégséges tartalékpénz tekintetéből ezúttal célszerűleg nem eszközölhetendő". Ennek következtében az elindítható nemzetőrség számát 2000 főben véli megállapíthatónak. A fősipáni beszámoló nyomán a kiküldött bizottság még aznap a következőket javasolta, és javaslatát a választmány jóvá is hagyta: A 2000 fős létszámot a rendelkezésre álló összeírás alapján úgy kell kiállítani, hogy „minden öt nemzetőr után egynek az Alvidékre szállítása szükséges", amit az egyes települések, ha az önkéntes jelentkezőkből a rájuk eső hányad nem telne ki, a nemzetőrnek beírtak közül sorshúzás útján egészítsenek ki. — A sereg „hat századra osztassék, mely századok mindegyike 330 tagból állana. A szükséges tisztek pedig minden századhoz egy kapitány, egy főhadnagy, egy első-, egy másodhadnagy, két őrmester, tizenkét káplár, tizenkét szabados, két dobos és két ács. Az összes nemzetőrséghez pedig szükséges egy fő- és öt alorvos, egy számadó tiszt és elegendő két tábori főpap". A losonci nemzetőrség számára kincstári költségen kiszolgáltatott 200 fegyverből, ha ott azokban fölösleg mutatkozna, azt az első alispán mások számára tör41