Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

másutt azt fejti ki, hogy a megesett szüleinek gazdasági helyzetétől függött, befogadták-e lányukat a törvénytelenül született unokával együtt, vagy a nő kénytelen volt cselédnek állni, gyermekét lelencbe adván (VAJDA M., 1982/a. 73. p.). Az Ipoly mentén én a kitagadásra példát nem találtam. 75. Vidékünkön idegenkedtek attól a nők, hogy polgárházakhoz szolgálónak elszegődjenek. Párhuzamként Pilinyből ld. NYÁRY A., 1909.151. p. Az Alföldön általánosnak látszik, hogy szolgálónak mentek el városba, más faluba (SZALAY E., 1972. 364—365. p.; SZATHMÁRI I„ 1975. 571. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.). 76. Hasonló gyakorlat volt általános a Mátraalján és Hajdúböszörményben is (MORVAY J., 1956. 82. p.; ÖRSI J.> 1976. 41. p.). Vidékünkön arra példa nem volt, hogy a természetes apa szülei gondoskodtak volna a megesett lány további sorsáról (vö. SZALAY E., 1972. 365. p.; SZATHMÁRI I., 1978. 220. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.). Egyébként a szokás mögött a jelzett szerzőknél általában olyan esetek állnak, amikor a gazdától, gazda fiától esett teherbe a náluk szolgáló leány. 77. A természetes apa és a megesett közvetlenül semmiféle kapcsolatot nem tartott, ilyenkor a férfi valamelyik nőrokona közvetített. A gyermekét egyedül nevelő anya egyébként legtöbbször nem örült a segítségnek. Egyik adat szerint saját rokonai igyekeztek jobb belátásra téríteni: „Bolond vagy te! Hát mér' nem engeded? Hát szereti a maga módján, ha nem is vett el". Balmazújvároson is előfordult, hogy a természetes apa anyagilag támogatta a gyermeket, törődött vele (VAJDA M., 1982/a. 73. p.). 78. A Vásárhelyi-pusztán a közösség végleg kiközösítette a leányanyákat (BECK Z., 1975. 499. p.). Hajdúszováton, Balmazújvárosban esetenként „elűzték a faluból", bár ennek mikéntjét a szerzők nem részletezik, vagy önként döntött a nő, a — feltehetőleg átmeneti — elköltözés mellett (SZATHMÁRI I., 1975. 571. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.). 79. Otthoni megtűrt helyzetére utalást ld. még SZALAY E., 1972. 364. p. 80. Hasonló tapasztalatokról számol be KISS L., 1941.126. p. ; JUNG К., 1978. 76. p. — A Mátraalján viszont az ilyen megesett lányokból kerültek ki a „rossz asszonyok", a falu prostituáltjai (MORVAY J., 1956. 70. p.). Ilyen értelmű NYÁRY A. egy mihálygergei adata, amely népdalszöveg kommentálásából szűrhető ki (NYÁRY A., 1906. 292. p.). Hasonlóan vélekedik Ajak vizsgálata során ORTUTAY Gy. is, bár nem ennyire kiélezett formában (ORTUTAY GY., 1934. 211. p.). 81. A leányanya párválasztási lehetőségei többnyire másutt is hasonlóak voltak (GYÖRFFY I., 1930. 230. p.; LUBY M„ 1935. 142. p.; PAPP L., 1941. 29. p.; SZALAY E., 1972. 365. p.; SZATHMÁRI I., 1975. 571. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.; JUNG K., 1978. 76. p.; VAJDA M., 1978. 8. p.; SZATHMÁRI L, 1978. 220. p.), vagy egyáltalán . nem tudtak férjhez menni (BECK Z., 1975. 124. p.). Ellenkező tartalmú megállapítást ld. KISS L., 1941. 126—127. p. Módosabb lány kedvezőbb lehetőségeiről: SZATHMÁRI I., 1975. 571. p.; NAGY O., 1982. 29. p. 82. Arra, hogy a gyermeket ilyen esetben a nagyszülők nevelik, csak újabban van példa területünkön (vö. TEMESVÁRY R., 1899. 91. p.; FÉL E., 1944. 28. p.; GÖLDNER M., 1971. 27. p.; SZALAY E., 1972. 365. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.; JUNG,K., 1978. 75. p.). 83. SCHRÄM F. anyakönyvi kutatások alapján Túra vonatkozásában megállapítja, hogy a leányanyák gyermekei közül legtöbb egyéves kora előtt meghalt (SCHRÄM F., 1972. 100. p.). Hasonló eredményre jutott gombosi kutatásai során JUNG К., 1978. 239—240. p. 37. jegyzet. Balmazújvároson ötéves korukig vizsgálva 1896—1945 között, szintén jelentős elhalálozást tapasztalt VAJDA M., 1982/a. 73—74. p. 84. Ilyen esetekről ld. SZALAY E., 1972. 364—365. p. ; SZATHMÁRI L, 1975. 571. p., 1978. 220. p.; ÖRSI J., 1976. 39. p. 85. A törvénytelen szülésekről anyakönyvi adatokon alapuló statisztikai vizsgálatot végzett ÖRSI J., 1976. 40. p. > VAJDA M., 1982/a. 69—71. p.). Ilyen források alapján vidékünk vonatkozásában is rekonstruálható lenne egy hozzávetőleges kép. Itt azonban a helyi szokások miatt a házasság előtti szülések számbavétele mellett, a házasságokban elsőként született gyermekek születési idejét is viszonyítani kellene az esküvő időpontjához. — Egyébként az idevonatkozó szakirodalmi adatok is kevéssé adnak megbízható támpontot, részint a kérdés nehezen megközelíthető volta, részben a már említett probléma miatt, hogy ritkán definiálják, mit értenek megesett alatt. Általában ritkán tartják (NYÁRY A., 1924. 95. p.; 1931. 171. p.; ORTUTAY Gy., 1934. 211. p.; GYÖRGYI E., 1962. 20. p.; SZALAY E., 1972. 571. p.). Ellenkező vélemény: GUNDA В., 1949. 233. p. 86. Párhuzamok észak-magyarországi területekről (GARÁDY, 1854. 36. p.; NYÁRY A., 1909. 132. p.;MALONYAY D., 1922. 78. p.; FÉL E., 1941. 252. p.; MORVAY J., 1956. 129. p.), Kalotaszegről (KRESZ M., 1960. 117. p.), Gyimesből (GUNDA В., 1949. 223. p.), Ürményházáról (TÓTH F., 1975. 124. p.) ismertek. Az ellenkező gyakorlatra, illetve, hogy ritkaságszámba ment, ha a természetes apa elvette a megesettet ld. GYÖRFFY I., 1930. 230., p; SZALAY E., 1972. 365. p.; SZATHMÁRI I., 1975. 571. p.; JUNGK., 1978. 75. p. — Itt utalok arra, hogy GARÁDY leírása szerint az evangélikus pap is közbenjárt ha szükség volt rá, hogy létrejöjjön a házasság (GARÁDY, 1854. 36. p.). 87. Ugyanerről ld. PAPP L., 1941. 28. p.; ÖRSI J., 1976. 40—41. p.; VAJDA M., 1978/a. 362. p.; SZATHMÁRI L, 1978. 220. p. — Történeti adatokból levont, ide kapcsolódó következtetést ld. JÁVOR K., 1971. 92. p. 88. Megjegyzem az adatközlők nem szlovákokat emlegetnek még ott sem, ahol ma is szlováknak vallják magukat, hanem a vallást tartván hangsúlyos tényezőnek, csak evangélikusokról beszélnek. — Gyűjtőterületemről ide sorolandó: Ipolyvece, Csesztve, Szügy, Ipolyszög. 22 337