Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

mezővásárhelyen a teherbe ejtett szeretőjét cserben hagyó legényt még a saját családja is megvetette; másik adat szerint ha leányt szült házasság előtt a nő, elnézték a legény visszalépését (SZENTI T., 1983. 47. p.). 38. Ezt erősíti meg Pilinyből NYÁRY A., 1909.132. p. Az országos képtől, hasonlóan az előző jegyzetben említettekhez, ez a jelenség eltérést mutat, az egyetlen párhuzam Szeged-Alsóvárosról való (BÁLINT S., 1933. 37. p.). Bár az általánosan megfogalmazott vélemény mellett Ürményházáról, Balmazújvárosról is közölnek az illető szerzők olyan konkrét adatot, amely az általam tapasztaltakkal hangzik egybe (TÓTH Г., 1975. 124. p.; VAJDA M., 1982/a. 72. p.). 39. Már amennyire a viszonylag kis számú konkrét esetből általánosítani lehet. 40. Szatmár megyéből ellenkező következtetést közöl LUBY M. : ilyen esetben is elítélték a fiatalokat, nemcsak a tágabb közösség (pl. keresztszülőt nehezen találtak a gyermeknek), hanem saját szüleik is (LUBY M., 1935. 142. p.). Továbbá történeti adatok szólnak amellett, hogy a reformátusok körében ez is büntetendőnek minősült (Id. további hivatkozással JÁVOR K., 1971. 84. p.). 41. Vidékünk kislélekszámú, hagyományőrző falvaiban, ahol a társadalmi ellenőrzés erős volt, gyakran értelmetlennek tartották a kérdésemet, hogy honnan tudták meg, ki az illető legény. Érthetően egész más volt a helyzet a tanyákkal körülvett, népes alföldi falfakban, mezővárosokban (vö. VAJDA M., 1982/a. 71—72. p.). 42. Gyűjtési tapasztalatom szerint ugyanis a törvényes gyermektartási kötelezettség ellenére sem sok remény volt rá, hogy rendszeres támogatást kapjanak. Ha a fiú támogatta volna is természetes gyermekét, magánvagyona apja haláláig nem volt. A leány családjának pedig egyrészt nem volt pénze pereskedésre, másrészt a per kimenetele sem volt garantált. Elképzelhető, hogy a szégyenérzetnek is volt ebben gátló hatása, bár gyűjtéseim során ez nem merült fel (vö. PAPP L., 1941. 29. p.). A szakirodalomból egyébként több adat van rá, hogy a gyermektartási hozzájárulást pereskedéssel biztosították (pl. GYÖRFFY I., 1930. 230. p.; LUBY M., 1935. 140. p.; SZALAY E., 1972. 365. p.; SZATHMÁRI I., 1978. 221. p.). 43. Ennek a koszorúnak varázserőt tulajdonítottak. Ha valaki belefulladt az Ipolyba, bedobták ezt a vízbe, s ahol a koszorú a víz színén körözött, ott kellett a tetemet keresni. Ha mégsem jártak sikerrel, annak a hagyomány értelmében az volt a magyarázata, hogy nem szűz menyasszony fejéről származott a koszorú. 44. A házasság előtt teherbe esett lánynak másutt is változott a menyasszonyi öltözéke, elsősorban a fejviselete (GARÁDY, 1854. 36. p.; KISKÉRI BALOGH I. 1898. 130. p.; LUBY M., 1935. 142. p.; GUNDA В., 1949. 233. p.; MORVAY J., 1956. 130. p.; KRESZ M., 1960. 117. p.; SZALAY E., 1972. 365. p.; TÓTH Г., 1975. 124. p.; ÖRSI J., 1976. 40. p.). A koszorú jogtalan viselése ellen a pap is felléphetett (LUBY M., 1935. 142. p.). 45. A lakodalmi szokások egyszerűsödése másutt is jellemző (ld. SZATHMÁRY I., 1975. 571. p.; ÖRSI J., 1976. 40. P.). 46. A múlt század első felében Ösagárdon még ilyen esetben is „elvesztette jogát," hogy az újmenyecskék közé beállhasson a templomba, csak hátul, a karzat alatt húzódhatott meg (GARÁDY, 1854. 36. p.). 47. Máshonnan származó adatok szerint „megesettnek" tartották azután is, bár legtöbbször enyhített helyzetén ha, elvette a legény (KISS L., 1941. 125. p.; LUBY M., 1935. 140. p.; TÓTH F., 1975. 124. p.). 48. Hasonló értelmű utalást ld. TÓTH F., 1975. 124. p. 49. Hasonló volt a hozzáállás a mátraalji palócoknál is, egy-két év múlva azonban már elfelejtette a többi menyecske, hogy az illető fiatalasszony állapotosán került a házhoz (MORVAY J., 1956. 130. p.). 50. Pilinyben megesett személy (NYÁRY A., 1909. 132. p.). 51. A megesni ige különböző ragozott alakjait azonban alkalmazzák azokkal a nőkkel kapcsolatban is, akiket elvett a legény végül (pl. „előbb megesett tülle"). A megesett ugyanis helyi használatban a teherbe esett szinonimája, de kizárólag olyan esetekben, ha a graviditás a közvélemény szerint tiltott, vagy legalábbis nem helyeselt körülmények között következett be. Pl. ugyanezt használják, ha a fiatalasszony még az alatt az idő alatt állapotos lett újra, míg gyerekágyat feküdt; az olyan menyecskénél szintén így mondták, akit férjhez adtak ugyan, de túl fiatal korára való tekintettel a nászok megállapodtak abban, hogy nem hál vele a férje még egy darabig. 52. Olyan esetre csak legújabban találtam példát, hogy a leány szándékolt teherbeejtését használták volna fel a fiatalok a házasság kikényszerítésére a szülőkkel szemben. Ha a vagyoni különbség olyan nagy volt, ez korábban nem számított elegendő indoknak. (Vö. KISS L., 1941. 125. p.; TÓTH F., 1975. 123—124. p.) Bár a szerző ismertet néhány kivételt, Balmazújvároson is az látszik általánosnak, hogy nagy gazdasági különbözőség esetén nem jött létre a házasság (VAJDA M., 1982/a. 71—72. p.). 53. Gyűjtési tapasztalatom szerint e jogszokás vidékünkön megelőzte a hivatalos joggyakorlatot (ld. részletesen TÁRKÁNY SZŰCS E., 1944. 80. p. 22. jegyzet). — Egyébként az ilyen gesztusra a legény szülei azzal válaszoltak, hogy, ha különben már megtették volna, sem írattak földet a fiú nevére. így igyekezvén a házasságon kivül született gyermeket kizárni az örökségből. Természetesen ez csak a kérdés elodázását tette lehetővé. 54. A megesett lánynak végül is édesanyja volt egyetlen biztos támasza. Ld. még MORVAY J., 1956. 204. p.; FÉL E., 1959. 102. p. 55. A gyermek világrahozását tartják általánosnak: SZATHMÁRI I., 1975. 511. p.; VAJDA M., 1978/a. 361. p. Az utóbbi szerző azonban nagyobb jelentőséget tulajdonít ilyen esetben a magzatelhajtásnak, mint amelyet az Ipolyvölgyben tapasztalhatunk. 56. A magyar anyagban mindössze Ürményházáról ismerünk egy adatot, amit párhuzamként ide kapcsolhatír k: ,,e(l) szorította a lány magát ruhává, fásliva" (TÓTH F., 1975. 131. p.). 335