Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

nem tartottak, valamelyik közeli rokon asszony, esetleg csak a nagyanya titokban, hétköznap, esti ájtatosság után vagy kora reggel keresztvíz alá tartotta a csecsemőt, s a családtagok közül egy férfit beírattak keresztapának.

64 Bár az illetőket szólíthatta ,,keresztapám"-nak, ,,keresztanyám"-nak később a gyermek,

65 nem vonatkoztak rájuk azok a kötelezettségek, amik egyébként a keresztszülőt terhelik. így poszrilcba, sem jártak

66 a megesett lányhoz: „Ha mán mecscsináltattad, egyé' krumplilevest, vagy amit tudsz!" — vágta oda neki az anyja.

67 A katolikusoknál hivatalosan az anyaavatás szertartásában sem részesülhetett. Csesztvén él halványan emléke annak, hogy ilyenkor titokban a bába „megavatta".

68 A gyermek világrajötte után a leány „asszony lett". Ezt jelképezte a jelkorityolás, amelynek körülményeit érzékelendő, idézem egy szemtanú elbeszélését: ,, . . . a pajtásom, az olyan nagy zsivány vót. Még akkor mink iskolába jártunk, oszt mondja egyik reggel : »Szünetben elszaladunk mennézni, hogyan kontyolják fel a menyasszonyt!« Hogy honnat tudta, nem tudom. Hát el is szaladtunk ezekhö' a B. M.-ékho'. Hát akkor csinálja neki a kontyot a nővéri, de üti-veri a fejit közben a szerencsétlennek. Az apja meg csak szidta, káromkodott rá. Ahogy melláttak minket, elzavartak rögtön. De arra úgy emlékszek, hogy rítt szeginlyány nagyon, oszt a testvéri meg csapdosta ökölvei a fejit" (középparaszt asszony, sz. 1886., Őrhalom).

69 Természetesen az újmenyecske korszak a hozzá kapcsolódó privilégiumokkal értelemszerűen kimaradt a nő életéből. A főkötő, kikötött kendő, cifra menyecske-ruhák nem illeték meg, bekötött fejjel, egyszerű, sötétebb öltözetben járhatott.

70 Most már mehetett rendszeresen templomba, de kismisére. Ha mégis „ráfért a szemire", hogy az ünnepi nagymisén megjelenjen, csak a kórus alá merészkedett a középkorú asszonyok közé.

71 Vidékünkön ismeretlen volt, hogy a megesett lány dajkaságot vállaljon,

72 olyanról sem tudnak a legutóbbi időkig, hogy lelencbe, illetve állami gondozásba adta volna valaki házasságon kívül született gyermekét.

73 Az anya szüleinél húzódtak meg: „A szülő mán mit csinyáljon, ha mettörtént ?!".

74 Az ő gazdaságukban dolgozott, amennyire csak ereje bírta, hiszen a közös vagyon gyermekre fordított hányadáért is meg kellett dolgoznia. Ha nagyon szűkösen élt a család, volt rá példa, hogy a leányanya, amikor már nem szoptatott, elszegődött a kocsmároshoz szolgálónak, vagy végső esetben Balassagyarmaton lett házicseléd, de legtöbbször csak átmenetileg, inkább otthon keresett napszámos munkát, s nevelte gyermekét.

75 Több községből van példa arra, hogy közülük kerültek ki a tanfolyamot végzett, ún. könyves bábák. Mint már említettem, a természetes apa általában nem sokat törődött megesett szeretőjével.

76 Volt ugyan rá példa, hogy ha csak szülei tiltakozásán múlott a házasság létrejötte, kisebb ajándékokkal, ruhafélével igyekezett hozzájárulni a gyermek felneveléséhez, ez azonban messze nem volt elegendő.

77 A falu lassan napirendre tért a történtek felett,

78 szemébe nemigen mondtak semmit, csak a háta mögött sopánkodtak még egy darabig az öregasszonyok. A megesett azonban továbbra is igyekezett kerülni az embereket, azt pedig különösen, hogy valakivel összeszólalkozzon, mert rögtön előhozták vétkét. így is elég volt otthon állandóan hallgatni a nyílt vagy burkolt szemrehányásokat.

79 A hagyományos társadalmi keretek között nem találtam arra példát, hogy a megesett később más férfivel ugyanúgy járt volna.

80 Csendes, tisztességes asszonyokká lettek. Többen közülük — elsősorban azok, akik valamilyen formában rendszeres, 328