Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

v „Mink se vótunk se rosszabbak, se jobbak, mint a mostaniak" (középparaszt asszony, sz. 1913., Örhalom). „Akkor nem vót miniszoknya, mégis megestek sokan!" (szegényparaszt asszony, sz. 1896., Csesztve). Továbbra is a partnercsere az, amit egységesen elítélnek. Ez tükröződik abban is, hogy bár helyeslik a művi abortusz legalizálását, ha a leány más-más udvarló mellett többször él ezzel a lehetőséggel, megszólják. A fiúkat azonban már e vonatkozásban sem ítélik el, párválasztásra való esélyüket nem csökkenti, ha akár több lánnyal való szexuális kapcsolatukra is fény derül. Sőt inkább pozitívan értékelik ezt, még az idősebbek is: „fajin gyerek, hisz' mennyin veszkődnek utána". Teherbe esés házasság előtt Ha általánosságban kerestem a választ arra, hogyan vélekednek az olyan párról, akikről kiderült, hogy idő előtt gyermekük fogant, a válaszok elutasítók, megbotránkozók. Az ítélet elsősorban a leányt sújtotta, a legényt látszólag felmentették.

36 Bizonyos módosulások rajzolódnak ki társadalmi rétegződés, nem és kor szerint. Leghangosabb felháborodás a gazdacsaládokat jellemzi. „Mindig a lyány vót hibás. Ha nem adta vóna magát, a legény nem csinyálhatott semmit" (gazdagparaszt asszony, sz. 1908., Örhalom). „Csak a lyányt mocskolták. Mer' a legíny hiába akarja, ha a lyány nem vóna olyan" (gazdagparaszt asszony, sz. 1916., Orhalom). „A vallásban egyformán bűn, de a legínyt nem bántották. Az le is tagadhatta" (gazdagparaszt asszony, sz. 1920., Orhalom). „Jól tette! Minek adta magát a lyány ? Nem kötheti a f. . . át a lábáho' !" (gazdagparaszt asszony, sz. 1928., örhalom). A szegényebb sorsúak megértőbbnek mutatkoztak. „így mondták: emberkurva nincs, csak asszonykurva van. De ez nem igaz. Mer' az asszonykurva nem mondhatta azt, hogy gyere, oszt csinyájjuk!" (uradalmi cseléd asszony, sz. 1895. Örhalom). Ez nyilván nem független attól, hogy elsősorban az ő soraikból „megesett" lányok maradtak leányanyák. Bár a közvetlen reakciók elsősorban a leányt vették célba, a legénynek is számolnia kellett azzal, hogy immár nemcsak szeretőt kap nehezen,

37 hanem házassági ajánlatát is könnyen visszautasítják.

38 „Az ollyan legínynek nem vót becsületyi. Engem is kéretett egy. Jó közepesek vótak, mint mink, de nem mentem: »Neked mán van, másikat ne tegye' szerencsétlenné!«" (középparaszt asszony, sz. 1913., Örhalom). A kérdés egyébként inkább foglalkoztatta az asszonyokat, a férfiak tudomásul vették, de nem sokat törődtek vele. Természetesen a nők közül is az idősebbek voltak a hangadók. — Megemlítem még, hogy — amennyire gyűjtéseim során megfigyelhet21* 323