Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

szélétől hangosan, gyakran ismételve mondta: „kumpit vegyenek" vagy „káposztát vegyenek". A község közepén rövid időre megálltak, ha venni akart tőlük valaki, ott megtalálhatta. Az éjszakát abban a faluban töltötték, ahol az este elérte őket. Az asszony a vendéglátó házában, a gazda az istállóba kötött lovak mellett — többnyire a jászolban — aludt. Sok esetben az udvarba állított kocsin, az áru tetejére tett szénán pihent le a gazda, nehogy a burgonyát, vagy a káposztát ellopják. A szállásért, esetleg a lovak számára vásárolt takarmányért burgonyával vagy káposztával fizettek. Takarmányt csak akkor vettek, ha 4—5 napig voltak távol. Három napra elegendő szénát, zabot vittek magukkal. A szénát ponyusba (nagyméretű vászon abrosz) vagy zsákba kötve az áru tetején helyezték el, a zsákba tett zabot a kocsi oldalához kötötték. Az úton a lovakat zabtóból etették. Ez egy kb. egy méter hosszú, 80 cm széles házivászon, melyet két vízszintes elhelyezésű rúdra erősítettek. Etetéskor a zablót a kocsirúd végére erősítették. A lovak a szénát így nem szórták szét, a maradékot össze lehetett gyűjteni. (3. ábra) A zablót útközben a kocsi hátulsó saraglyájában összetekerve tartották. A zabot zabostarisznyába,n adták a lovaknak. A pléh itatóvödör a lőcs szarvára volt felakasztva. Az útközben eladott burgonyáért és káposztáért a pénzt az asszony vagy a gazda fia szedte. Legjobban szerették az egybe eladást, így nem volt olyan sok munka vele. Az áruért kapott pénzzel az asszony rendelkezett. Ruhát vagy ruhaanyagot vásárolt belőle a család tagjainak, bútort vett az eladó lány részére. c) Robot kötelezettség A jobbágyfelszabadításig (1848) az igaerővel rendelkező gazdáknak jelentős terhet jelentett a robotban végzett fuvarok végzése. A községek jobbágyai gyakran panaszkodtak az miatt, hogy a gyakran hetekig tartó robotban végzett fuvarok miatt saját terményüket nem tudták behordani.

7 d) Ingyen fuvarok A községi elöljáróság még a két világháború között is kirendelte a fogatos gazdákat ingyen fuvarok végzésére, ha a faluban hidat, utat készítettek. e) Pénzes fuvar A 18. század elejétől sok iparos és kereskedő telepedett le megyénk mezővárosaiban. Balassagyarmat egyik földesura Balassa Pál, 1737-ben külön utcát telepített be iparosokkal.

8 A 18. század közepétől görög és zsidó kereskedők költöztek a városba. A múlt század közepén már közel kétezer fő volt azoknak a száma, akik iparból és kereskedelemből éltek.

9 A keresettebb ipari termékek készítői közül többen nem a mezővárosokat választották lakóhelyül, hanem az apró, alig néhány száz lelket számláló falvakat. A 18. században már alig volt a megyének olyan községe, ahol iparos ne dolgozott volna.

10 Az iparosok és kereskedők többsége lovasfogattal nem rendelkezett. Termékeik szállításához helyből, vagy a szomszédos falvakból fogadott fuvarosokat. A vizsgált községek közül a legnagyobb mértékben az őrhalmi gazdák és zsellérek foglalkoztak fuvarozással. A lóval rendelkezők többsége fuvarozásból ólt. A balassagyarmati iparosok, kereskedők áruit szállították a megye és az ország különböző községeiben és városaiban tartott vásárokra. (4. ábra) A kereskedőknek többnyire sót, deszkát szállítottak Losoncról, követ, szenet Salgótarjánból. Fuvarba mindig este 8—9 óra körül indultak. Balassagyarmaton a kereskedők éjfélre felrakták az árut és mindjárt el is indultak a különböző helyeken tartott vásárokra. Reggel 6—7 órára a legtávolabbi városokat is elérték. Lévára, Rimaszombatba, Budapestre tett fuvarok három napot is igénybe vettek. A más helységekbe végzett fuvarok egy-két napnál tovább nem tartottak. 270