Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

X. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1984 NÉPRAJZ VOLKSKUNDE Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban Zólyomi József A paraszti gazdaság értékét a megművelhető föld nagysága és az állatállomány létszáma határozta meg. Ez utóbbi többnyire a birtok terjedelmétől függött, hiszen több állatot csak az tudott tartani, akinek elegendő rétje, szántóföldje volt a takarmány megtermeléséhez. A meglévő föld és az állatállomány között szoros összefüggés állapítható meg. Amelyik gazdának sok szántóföldje volt, ott magasabb állatlétszámot tételezhetünk fel. Gyakran ennek fordítottja is érvényes; a nagyobb számban tartott állatok tulajdonosának kiterjedtebb birtoka lehetett. A vidékünkön a rendszeresen használt négyökrös gazda kifejezés a jómódú, sok földdel rendelkező paraszti gazdaságot jelölte. Természetes, hogy egy-egy település állatállománya nem csupán a vagyonosabb gazdák között oszlott meg. A fél- és negyedtelkesek, sőt a gazdák számát jóval meghaladó földnélküli zsellércsaládok is tartottak egy pár lovat, egy fejőstehenet, néhány sertést. Ahol az uradalom nem tiltotta, ott a cselédeknek is volt egy-két sertésük, ritkán tehenük, vagy kecskéjük. Az állatállomány gazdagnak és szegénynek egyaránt biztonságot jelentett a tervezett célok megvalósításához, a nem várt kiadások megnyugtató rendezéséhez. Ezért a falu társadalmának szegényebb rétegei is arra törekedtek, hogy egy pár lovat, egy fejőstehenet, néhány sertést tartsanak. A lóval fuvart, bérszántást vállalhatott, a tehén a család tej szükségletét biztosította, a tej értékesítése a napi kiadásokat fedezte, a levágott hízott sertés a téli élelmezést könnyítette meg, eladása esetén ruhát, bútort vehettek felőle. A szegényebb családoknál egy-egy állat megszerzése hosszú időt vett igénybe. Hónapokig, gyakran évekig rakosgatták félre a napszámban keresett pénzt, a piacon eladott tojás árát, míg egy sertést, egy tehenet tudtak venni. Az élet mindennapi öröme és gondja (születés, betegség, temetés, az öltözet, a bútor pótlása) rendszeresen csökkentette az állatok vásárlására félretett összeget. Viszonylag kevesen tudtak lovat, tehenet venni. A szegényebb családok többsége csupán egy-két sertés megvásárlásáig, mások viszont csak a kecsketartásig juthattak el. A paraszti tulajdonban levő állatállomány és a szántóföld az elmúlt két évszázad során egyre jobban eltávolodott egymástól. Az állattartás elsősorban nem a földmüvelés céljait szolgálta, hanem a parasztság élő tőkéjévé vált. A kisebb vagy nagyobb termőfölddel rendelkező gazda, igyekezett annyi ökröt, lovat tartani, amellyel földjét megszánthatta, a terményt behordhatta, a maga számára szükséges fuvarokat (téli tüzelő beszállítása, a gabona őröltetése a malomban, stb.) elvégezhette. Az igaerő, a szántóföldi művelésben, viszonylag kevés hasznot hozott tulajdonosának. A parasztember többsége nem is ezért tartott jó kondíciójú ökröket és lovakat, hanem inkább 265